Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

10 DR. NAGY IvAJOS hely, az Árpádok korában lakott volt-e? A Raktár-utcát és környékét (Vihar-, Szellő-, Berend-utcák), ahol egy késő-római temető a cella trichorával terült el, a középkori település elkerülte, A cella és a szomszédos terület szántó és kukoricás volt a legutolsó időkig, a római falak felnyúltak a föld felszínéig, mint az ma is a szomszédos telkeken észrevehető. A raktárutcai városi házak építésekor mindössze egy 17. sz.-i vallon sisakot találtunk. Feltűnő előszeretettel karolta fel azonban az Árpádkor a környező hegyvidéket, ahol a római gazdag villanegyedre támaszkodhatott s azokba egyszerűen beköltözött. Ugyanezt megtehette a táborváros déli részein is. A limes feladása után az Aquincumot megszállva tartó népelemeket hátrahagyott emlékeik nyomán ismerhetjük meg. Nagy Géza volt az első, aki Budapest népvándorláskori emlékeit összefoglalta s lemondóan jegyezte meg : ^^) »Népvándorláskori emlékekben oly szegény Budapest környéke, hogy azokból az egész korszakra nem lehet következtetést vonni. Ó-Buda területén egy pár szórványosan lelt ékszer s a Duna balpartján a Lóversenytéren több sír mellékletei : ennyiből áll az egész, ami a népvándorlás korából Budapesten napvilágra került.« Az ő adatait igyekszünk most teljesebbé tenni. A 4. század késői, már részben kevert rómaiságának emlékeit nagyobb számban ismerjük. A kereszténység, mely az antik kultúra folytonosságát volt hivatva fenntartani s átmenteni a középkorba, épp akkor kezdett megerősödni, mikor a közép-dunai limes lassan kicsúszott a római uralom kezéből. Keresztény jellegű emlékek így nem is nagy számban juthattak reánk.^') A raktárutcai cella trichora környékén, a Vihar-utcában a 4. század végi és 5. század eleji sírok mellett egy újabb ókeresztény apsisos temetőkápolnát ástam fel. A temetkezés újabb módja, korai sírkövek másodlagos felhasználása sírládákul a rómaival keveredő idegen népelem szokására vihető vissza. Ott szerepelnek ilyenek tömegesen, ahol a római elem erősen keveredett a germánnal. ^^) Természetesen közösen lakták a városokat is. Tisztára germán ízlésű tárgyak kerültek elő a papföldi ásatások alkalmával. A mindennapi használatra szolgáló kerámiai leletek mellett említhetem a polgárvárosból előkerült cicada-fibulákat. Kettőnek képét közli Nagy Géza) Egy szép nagy ezüst példányt újabban szerzett az Aquincumi MúzeumaCsúcshegyről (21.485 helyr. számú telken találták, 2. kép 3. szám). A 4. század végétől kezdve a hegyvidéki előkelő római villákba a népvándorláskori barbár elem előszeretettel telepszik le. A Kapucinusdomb egyik római épületében látott napvilágot az Aquincumi Múzeum azon ezüst korsója, mely formájára nézve az apahidai kincs korsójával azonos.^") A bhún korszak« legjellegzetesebb besimított díszű szürke nagy edényeit 2^) durva, korong nélkül formált köcsögökkel egyetemben a díszes csúcshegyi villában ástam ki. A villát az 5. században is lakták, sőt a praefurniumba és a vele kapcsolatos konyhába egy későbbi kori olvasztó kemencét is beépítettek. Hasonló díszű és korú edények több példánya került elő a Papföldön. Egyet képben is közöl Kuzsinszky, mely a jellegzetes nyugati germán leletekben is előforduló kétfülű kis bögre formáját mutatja^^) (2. kép 1. szám).