Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei, 1836-1851 165-179

172 DR. ISOZ KÁI^MÁN viseltük ; de hatásunk nem terjedt tovább, mint sikertelen tiltakozásokra a magyartalan törekvések ellen, mit idővel megunván, Mátray az ülésekből elmaradt, én meg titkári állásomról lemondtam«, i^) Frankenburg kissé szigorú visszaemlékezéseiben elfelejtette, hogy az ő titkári működése előtt Liszt Ferenc óhajára lépett érvénybe a magyar nyelv használata. Hogy a teljes magyarosodás menetének gyorsaságával nem volt Frankenburg megelégedve, éppúgy érthető, mint az, hogy ehhez némi idő kellett. A hangversenyek látogatásának ellanyhulásánál azonban figyelembe kell venni, hogy nálunk a politikai mozgalmak oly erősen hatnak a kedélyekre, hogy ilyen időkben másra — párhuzamos érdeklődésre — nem telik többé. A Hangászegyesület munkásságában a zenei színvonal mindenkor magas volt, az előadásra kerülő műveket gondosan válogatták ki. Különös érdeme az egyesületnek, hogy a Pest-Budán élő tehetségeknek alkaltnat nyújtott arra, hogy képességeiket bemutassák, érvényesítsék. Áll ez nemcsak az előadókra, hanem a zeneszerzőkre nézve is. Volkmann Róbert első zenekari kísérletét, a c-moll nyitányt, mely szép közönségsikert ért el,^") a Hangászegyesület mutatta be ; Erkel Ferenc vezényletével »Bátori Mária«-jából pedig részletek kerültek bemutatásra. Schindelmeisser készülő operájának, »A bosszuló«-nak nyitányát, valamint már korábban az ő általa hangszerelt Festetics-féle Hungária kantátét a hangászegyesületi hangversenyeken vezényelte, Mosonyi (Brand) Mihály egy nyitánnyal itt mutatkozott be, amit csakhamer követett D-dur szimfóniája. E mű Doppler Ferenc nyitányával és Volkmann »Tobias« című oratóriumából való részletekkel együtt állott a műsoron. E hangversenyen »örvendetesen lépé meg a honi művészet kifejlődését szívén viselő hazafit a magyar elemnek e mezőn is fejledező túlnyomósága. Az előadott négy zenemű közül három magyar zeneszerző műve volt s mindegyik oly jeles, hogy a közönség általános tetszését legnagyobb mértékben megnyeré.« ^i) Egy másik bírálat2^) Mosonyi szimfóniájának Scherzóját és negyedik tételét dicsérte meg, míg az Adagio kevésbbé tetszett a referensnek, szerinte az »egy fölöttébb gyászos, vagyis inkább siránkozó lelketlen gondolat ^^) alapjain nyugszik«. Volkmann műve »komoly, higgadt egyszerűségével s megható erejével szép várakozást gerjeszt az egész mű iránt«. Mosonyi szimfóniája annyira tetszett, hogy rövidesen megismételték, amiért is Vas Andor az Életképekben igen kimerítő, kótapéldás ismertetést jelentetett meg e műről. 2*) Schindelmeisser Bonifacius-oratóriuma, majd Garai szövegére »Keskeny a való határa . . .« címen írt kantátéja, Erkel Ferenc Hunyadi-nyitánya került bemutatásra. A külföldi zeneszerzők közül hamarosan műsorra tűzték Berlioz-Weber »Felhívás a keringŐre« című darabjának zenekari feldolgozását, majd Berlioz 1846. évi pesti látogatása után Rákóczi-indulóját.2^) A tiszteletreméltó igyekezetek s elért szép művészi és erkölcsi sikerek ellenére a Hangászegyesület anyagi helyzete rendkívül ingadozó maradt, úgyhogy ennek megjavítására már 1844-ben a norma-napokon (kivéve a nagycsütörtöktől nagyszombatig tartó három napot) tartható hangversenyekre kért a helytartótanácstól engedélyt, amely ezt 1845 február 25-én meg is adta, hangsúlyozván, hogy az előadások komolyak, inkább