Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei, 1836-1851 165-179

170 DR. ISOZ KÁI^MÁN jelenlétében előadtak, nálunk az előkészületre rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a szerző zongorakísérete mellett mutatták be.^^) A szöveg lefordítására ekkor igazán nem volt mód. 1841 tavaszán tervbevették Mendelssohn Paulus-ának előadását. Ez alkalmat nyújtott arra, hogy a nyelvi kérdés újból előtérbe lépjen. Krre elhatározták, hogy egyszer németül, egyszer magyarul fogják énekelni. Az első előadás április 11-én a Városi Színházban volt a Hangászegyesület javára. Schmiedt, a színház bérlője ingyen engedte át a színházat s Grill karmester is barátságból tanította be és vezényelte a művet. A hivatásos zenészek —• kivéve a budai színház zenekarát — megtagadták közreműködésüket. A sajtó sem támogatta előzetes híradásokkal az egyesületet (kivételt a Pesti Hirlap és a Tageblatt tett csak). Az ötszáz forintnyi költségre csak 600 forint bevétel volt. »A páholyok, zártszékek, földszinti és egyéb helyek jórésze elég szégyentikre üresen maradt. így a részvétlenség, a nagyszerű mű iránti hidegség vádja mindenrendű közönségünket érdekli (tudniillik érinti). Beszélhet nekem ezután valaki •— tör ki a kritikusból a keserűség — a budapesti közönség műértése vagy műszeretete felől.« ^^) Az előadást a Nemzeti Színházban a Vakok Intézete javára pünkösd vasárnapján (május 30.) megismételték Erkel Ferenc vezetése alatt. A szöveget Jakab István fordította. A magánénekesek Uffer, Neubauer к. а., Erkel és Hirsch voltak. Ugyanazok mint az előző előadáson, Erkel József nemzeti színházi tenor kivételével, ki Korb-ot helyettesítette. Ezen az előadáson »az összes közreműködők, ha többen nem, de négyszázan valának«, míg az első alkalommal »mintegy ötszáz« énekes és zenész működött. A közönség érdeklődése ez alkalommal nagyobb volt, amiről a 670 ezüst forintnyi bevétel tanúskodik, i') Ugyancsak, 1841-ben (december 5.) ünnepelték meg Mozart halálának Ötvenedik évfordulóját a nagy zeneköltő műveiből rendezett hangversennyel. Az egyesületek beléletének hullámverése a tisztikarban való változásokban nyilvánul meg legszembetűnőbben. E mozgalmak rugói az utókor előtt rejtve vannak, hiszen ily esetekben legtöbbször még a kortársak sem látnak tisztán. Indító okul éppen úgy szolgálhatnak elvi kérdések, mint jelentéktelen súrlódások, vagy egyszerűen az érdekeltek életkörülményeiben beállott változások. A Hangászegyesületben 1840 ősze óta a hangversenyek vezető karmesterei szívességből működtek közre és személyükben váltakoztak. A buzgó és jószándékú Schindelmeisser Lajos volt a legtöbbször a zenekar élén. 1842 őszétől Erkel Ferenccel felváltva vezényelte a hangversenyeket. Perlasca Domonkos zenekari igazgató helyébe Treichlinger József hegedűművészt, — a későbbi hangjegykiadót és kereskedőt — 1841 október 26-án választották meg. Ez utóbbi Menner Lajost, ki éveken át kartanítóként működött, egy ideig e minőségében is helyettesítette, de 1843 október 4-én e tisztet újból átadta Mennernek. Az adminisztrációban Mátray Gábor titkár 1841 augusztus 27-én köszönt le állásáról, hogy az Ênekiskola fejlesztésére szentelhesse minden idejét. Teendőit rövid ideig Веке Kálmán látta el, de helyére szeptember 17-én Frankenburg Adolf került, ki 1842 június 4-én köszönt le tisztéről. Az ő helyébe Ritter Sándor egyesületi ügyvédet választották titkárrá.