Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei, 1836-1851 165-179

168 DR. ISOZ KÁI^MÁN állott előtérben. Az első évben még Haydn »Négy évszak«-jának 3-ik és 4-ik részére s Beethoven »Tenger csendjé«-re is sort kerítettek. Az első munkás év leteltével Schedius az 1837 október 22-én tartott közgyűlésen »az egy év előtt kimondott határozatánál fogva és egyre halmozott terhes foglalatosságai miatt, az egyesületnek többször ismételt kérését nem teljesíthetvén, közfájdalomra elnökségéről lemondott« s helyébe tolnai gróf Festetics Leót választották meg. Ugyanezen alkalommal megújították a kis- és a nagy bizottságot s még az egyes feladatok ellátására külön bizottságokat is létesítettek. Mindezt megelőzően az 1837 március 19-i közgyűlés az egyesület védnökévé gróf Cziráky Antal országbírót választotta meg, ki e tisztséget az április 23-án nála e célból megjelent küldöttségnek adott válaszával el is fogadta. A hangversenyek szép erkölcsi sikerrel jártak s az első év taglétszáma, valamint a befolyt díjak igen biztatóak voltak a jövőre nézve, mert 66 működő és 531 fizető tagról számolhatott be az első évi jelentés. Befolyt 1062 forint alaptőkére, 1717 forint részvénydíj (= évdíj), hozzászámítva az adományokat, a bál s a rendkívüli hangverseny jövedelmét, az 1836/37. egyesületi év összjövedelme 3052 forint 42 krajcárt tett ki ezüstpénzben. A kiadások 2749 forint 49 krajcárt emésztettek fel, úgyhogy az év 302 forint 53 krajcár pénzmaradvánnyal zárult.^) A tapasztalat azt mutatta, hogy a kisegítő zenészek díjazása — hisz a zenekar nagy része a Városi Színház zenekarából került ki — tetemes összeget igényelt, ezért 1837 őszén a részvény díj at (== tagdíjat, = bérletet), 3 illetve 6 forintra emelték fel. 1838 tavaszán azonban a nagy árvíz halomra döntötte a számításokat, a pártoló tagok nagy része nem tudta a tagdíjat fizetni s új tag kevés jelentkezett, úgyhogy csak nagy erőfeszítések árán lehetett a hangversenyeket, de a tervbevetteknél kisebb számban, megtartani. Blismerésreméltó az a buzgóság, melyet a Hangászegyesület működő tagjai és a vezetőség a hangversenyek rendezésében kifejtettek. Alig takarodott el az árvíz Pestről, már hozzáfogtak a próbákhoz s április 29-én előadták Haydn »A teremtés« című oratóriumát. A kar 80 főnyi volt, a basszusban Festetics Leó elnök, a tenorok között Trexler alelnök énekelt. A magánszólamokat Urbany Amália (Gábor), Gyöngyösi Sarolta (Éva), Wüstenberg (Rafael), Rötzer (Uriel) és Schweitzer (Ádám) énekelték. Menner I^ajos volt a kartanító és Urbany Ágoston dirigált. A hangversenynek mintegy ezer hallgatója volt, akkora szám, melyet az árvíz után nem is mertek remélni.^) A tapasztalat azt mutatta, hogy a nagy hangversenyek tartása igen költséges, de azt is, hogy a műkedvelőket csak előadások tartásával lehet együtt tartani s azért a vezetőség elhatározta, hogy tagok s meghívott vendégek előtt kéthetenként a próbateremben gyakorlati hangversenyeket fog tartani. Ezeken kamaraösszjáték és énekelőadások voltak műsoron. Az első ilynemű gyakorlatot május 19-én tartották. Ezek a gyakorlatok még azt a célt is szolgálták, hogy az egyesület »dalnok és hangszeri személyzete tagjainak tehetségét« kipróbálhassa, »addig is míg rendes énekiskolát áníthat«.io) 1838 nyara szorgalmas tanulással telt el, mert az ősszel meginduló hangversenyidényt Mozart Titus-ával óhajtotta megnyitni a Hangászegyesület, arra számítva, hogy ezzel egyúttal annyi jövedelemre tesz