Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

PEÎST VÁROS EREDETE előkerültek nagyon gyengén, rosszul épített középkori falak is, de ezek csak magánlakások céljára szolgálhattak. Középkori középületre (vár, templom) utaló falmaradványok eddig még onnan nem ismeretesek. Anonymus 52. fejezetében elbeszéli, hogy Árpádot egy kis forrás felett temették el, mely kőmederben folyik alá Attila városába. Bz a sokat tárgyalt és különféleképen értelmezett kőmeder lehetne az az ivóvizet szolgáltató vízvezeték is, mely a Szőlőkert-utcában az 1927. évi csatornázáskor került elő. Iránya az Árpád-forrástól egyenes vonalban vezet az óbudai református templom területe felé, ahol a római castrum délnyugati sarka állhatott. A mai úttest felszínétől alig 30—40 cm-re jelentkezett a római korban kb. másfél méter magas tömör falazás,^*) melynek felső részébe voltak beágyazva forró, mészhabarcsba kétsorban egymás mellett a vízvezetéki csövek. Feltűnő, hogy ezzel párhuzamosan, kb. 3 m távolságra egy másik azonos konstrukciójú vízvezeték is vezetett, mely ma is jól látható a Vörösvári-út 44. számú ház pincéjében. A vízvezeték tömör alapépítménye képezi a vörösvári-úti házak Szőlőkert-utca felőli falainak alapzatát s az utca színvonaláig megy fel. Bz több házban nyomon kísérhető. A romok ilyen túlélése napjainkig azt is bizonyítja, hogy az Árpádok korában tekintélyes magasságban állottak s Óbuda alapítása szoros kapcsolatban van a római Aquincummal, fejlődésében ehhez kellett alkalmazkodnia. ^^) A Calvin-utcai ref. paplak és környékén előkerült templomhoz tartozó kolostor lakói ezt az épen maradt római vízvezetéket használták. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Árpád-kori városalapítás csak a katonai városra terjedt ki. Teljesen elkerülte a papföldi, fallal körülvett polgárvárost, melynek területe nemcsak a korai, hanem a későbbi középkorban is lakatlan maradt napjainkig. Újabb ásatásaim alkalmával a legfelső humusz-réteg újkori szemeteitől eltekintve, csak a Transzformátor építésekor találtam egy szórványos középkori (15.—16. sz.-i) keresztbélyeges edénytöredéket. A középkor idegenkedését e helytől ennek fekvése okozta. Sziget zárta el a fő Duna-ágtól s messzebb nyugatra is feküdt a Duna mentén vezető katonai, kereskedelmi úttól, mely ma a Nánási-útnak felelve meg, egyenes vonalban kötötte össze a táborvárost Szentendrével. A középkori, kereskedelemmel, révvel számoló városalapításnál ezért tekintetbe sem jöhetett. Azonban a táborvárosra támaszkodó Óbuda már megalakulásakor sem terjeszkedett ki az egész castrum és a canabák területére. A római vár és város déli részét foglalta el, kb. a főtéri mai dohánygyártól kezdve, nyugat és délnyugat felé pedig a hegyek alját, mely már a nagy római középületeket nélkülözte s a római korban külváros és temető volt (Viktóriatéglagyár, bécsiúti városi bérházak területe). A dohánygyár (volt Zichykastély) udvarában csatornázás közben sok középkori sír került elő, melyek egy itt állott templomot vagy ispotályt tételeznek fel. Bddig teljes homályban vagyunk a Hajógyári-szigetet illetőleg, mely a római korban még szárazföld volt s a tábor keleti fele ide is átnyúlt. Bgy ásatás biztosan tisztázná nemcsak a római uralom idejére legfontosabb, megerősített castrum maradványait és kiterjedését, hanem azt is, hogy a Duna mentén fekvő ezen fontos pont, melyet híd kötött össze a már elkotort Fürdő-szigeten keresztül a Rákos-patak torkolatánál fekvő ellenváracskával s révátkelésre alkalmas