Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Schoen Arnold: A pesti szervitatéri Mária-szobor 157-164
A pesti szervitaté ri Mária-=szobor. Pest városának az a területe, amely ma Szervita-tér néven ismeretes, a töröktől való visszafoglalás után szabálytalan négyszögalakú, romtakarta, máskülönben puszta, szabad térség volt, amelyet az egykorú telekkönyv (Zaiger) »ain umb und umb öedte ruinierte freye stölil«-nek ír le. Ezt a gazdátlan és névtelen térséget 1696-ban Venerio Ceresola császári építőmester, budai városi tanácsos kapta ingyen birtokul a kamarai kormányzóságtól azzal a kötelezettséggel, hogy ez üres házhelyen házat építsen. Ceresola azonban nem épített rajta házat, hanem 1707-ben eladta Suchentrunck János György kovácsmesternek, aki szintén beépítetlenül hagyta. Az ő birtokolása idején ellenben ez üres telekkel délről szomszédos telek tulajdonosai, a szervita atyák 1716 július végén azzal a kéréssel fordultak a pesti városi tanácshoz, hogy a városháza mellett ezidőben lebontott Szentháromság-oszlopot e szabad, puszta téren (öder Plaz) állíttathassák fel. A szerviták kérése azonban nem teljesült, mert a városi tanács a lebontott oszlopot nem találván eléggé méltónak a szerviták számára, az oszlopnak az eladását határozta el, árát pedig új Szentháromságoszlop költségeinek fedezésére szánta ; később el is adta az oszlopot szobrosttd Baja városának, így ez a házhely tovább is üresen állott. A következő esztendőben, 1717 április 27-én történt alapkőletétellel a szomszédos szerviták kolostoruk építéséhez láttak, majd ennek befejeztével 1725 szeptemberében mai egyházuk felépítésébe kezdtek. Mind felépült egyemeletes kolostoruk, mind pedig a kolostor északkeleti sarkához építeni szándékolt templomuk főhomlokzata s bejárata is erre a puszta házhelyre nézett, amelyet Suchentrunck (f 1717) halála után veje, lyiegler Péter kovácsmester bírt örökségképen. A szerviták épületcsoportjának üyen irányú főhomlokzati beállítása mind forgalmi, mind esztétikai szempontból magától értetődően azzal az előfeltétellel járt, hogy az épületcsoport főhomlokzata előtt elterülő térség, üres házhely soha épülettel, házzal be ne építtessék, hanem szabad tér, a szervita épületcsoport előtere maradjon. A szervitáknak tehát minden törekvésük odairányult, hogy ezt a magántulajdonban levő területet, ha másként nem, vétel útján biztosítsák kolostoruk és templomuk előteréül. A városi tanács, amikor az öregedő Liegler (f 1730) e házhely eladására szánta magát, ismervén már a szerviták szándékát, a maga kebeléből Budi M. József tanácsost küldte 1726 május 12-én a szervitákhoz azzal a megbízással, hogy azok vegyék meg ezt a háztelket 100 forintért, ha nem akarják, hogy a kovácsmester ott műhelyt építsen. A szerviták
