Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Garády Sándor: A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki pálos kolostor 145-156

A SZENT 1,0'RINCRŐIy EI/NEVEZETT BUDAMKI/I,ÉKI PÁI,OS KOI,OSTOR 147 tagja, a jövőbe látva megjósolá : »Ó Fejedelem! Legszilárdabb a hitem az Urban, hogy a fogadalmad kétségkivül teljesül és az ajándékot diadallal hozod haza.«^^) 1418-ban Péter testvér lőn a rend prior generálisa, kiváló férfiú és bölcs tagja a rendnek. Róla írja Gyöngyösii^) : »hogy szerető szívét mindenkivel, de különösen a noviciusokkal osztotta meg. Nemtetszését fejezte ki, ha a kishitűek elkeseredtek és ezért buzdító beszédeiben a noviciusok vezetőit (directores) arra intette, hogy ne szigorral, fenyegetéssel, vagy ütlegekkel fegyelmezzék és keserítsék őket. Ha valaki — úgymond — a kertjében fákat ültet és azokat minden oldalról körülzárja, hogy ágaik semmikéfen sem képesek terjeszkedni, ily módon összekuszált és hasznavehetetlen fákat fog nevelni. így a szerzet, kertjébe ültetett ifjak is, ha semmikép sem képesek szabadsághoz jutni, sem nem növekednek, sem nem gyümölcsöznek.« Nagy szó volt ez akkoriban, különösen szerzetesrendnél. Hunyadi Mátyás király is igen kedvelte a rendet és főleg ezt a kolostort. Jóakaratának tanúsága, hogy 1466-ban június 13-án pallosjogot adott a kolostornak. Vadászkastélya és vadaskertje nem volt messze innen, jóformán a szomszédságban. Sokszor meg is látogatta őket és örömest időzött körükben. Különösen Gergely pátert kedvelte, aki 1472 óta a rend generálisa volt. Vele szeretett társalogni. Gergely páterről beszéli Gyöngyösi i^) a következőket : »Bz a jó emlékezetű férfiú azelőtt esztergomi kanonok volt. Termetre ugyan kicsiny, az oktatásban azonban nagy, mert az összes tudományokban, úgymint a szabad és természettudományokban, erkölcstanban, kánonokban és a teológiában egyaránt jártas.« Gergely páter idejében volt a kolostorban két újonc fráter (fratres novelli), akik tiltott napokon titkon és rejtve húst szoktak enni. Megtudván ezt a tiszteletreméltó férfiú, gondolkodott, mi módon vehetné elejét rossz szokásuknak. Őrködött ezért fölöttük és íme egy napon ugyanez a kettő egy cellában jóféle kappansülttel maga előtt, a rend szabályai ellenére falatozott. Akkor meglepvén őket, tréfásan monda nekik : »Isten irgalmazzon nektek, hogy engem nem hívtatok meg.«^*) Azok szégyelletükben felelni sem tudván, maga leült melléjük és velük eddegélt. Azontúl óvakodtak attól, hogy rossz szokásukat megismételjék. Két ifjú és bájos pesti özvegy fölment egyszer hozzá és egytigyüségükben a zárdába való fölvételüket kérték, azt hívén, hogy amint a ferenceseknek és domonkosoknak vannak szolgáló lányaik (a beginákat értvén alattuk), a remete barátok is tartanak ilyeneket. Kiknek is szelíd arckifejezéssel monda: »Kedves lyányaim! Nálunk nincsenek üres cellák a számotokra«. Hallván ezeket a szavakat bizonyos fiatal barát, monda : »Ó Atyám, az enyémmel szomszédos cellában senki sem lakik«. Erre a bölcs páter ezt figyelmen kívül hagyva, monda a nőknek, hogy náluk ez tilos. Utóbb a következő módon igyekezett megjavítani ez ifjúnak az erkölcseit : Egy napon bizonyos nemes asszony lányaival eljött szent Atyánk ereklyéit meglátogatni. Ekkor Gergely atya ennek a fiatal fráternek* a társaságában eléjök ment és köteles nyájasságot tanúsítva velük szemben, elbúcsúzott tőlük. Majd a tisztelendő Atya az előbb 12*