Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

Pest város eredete. (Előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról.) Aquincum pusztulását nem szabad a pannóniai rómaiság történetéből kikapva — elszigetelten — kezelni. A Valeria-i limes feladásának mozgalmas eseményeit vizsgálva tudunk csak valamelyes képet alkotni, hogyan mentek tönkre a szomszédos erődök, őrtornyok s mi történt Aquincum táborával, városrészeivel és a Duna balpartjára kitolt ellenerődéivel. A dunabogdányi (Cirpi) — szentendrei (Ulcisia castra) — óbudai szakaszon az utóbbi évek kutatásai tisztázták több őrtorony és tábor építési fázisait s részben pusztulásuk körülményeit is.^) Egységes kép azonban nem alakult ki, mert feladásuk, pusztulásuk időpontjai nem azonosak. Hogy ma már pontosabban látunk, azt a régészet fejlettebb s a kultúrrétegeket pontosan követő technikája mellett részben a kerámia újabb időbeni alapos tanulmányozásának köszönhetjük, mely a zavaros időkben, a 4. század végén megszűnő éremleletek bizonytalanabb adatai mellett a legjobb vezetőnk.2) A budakalászi őrtornyot,^) mely az aquincumi castrum és a szentendrei castellum között az eddig ismert legnagyobb, Frigeridus,*) I. Valentinianus (364—375) jólismert hadvezére, Valeria duxa építtette. Többszáz, nevével jelzett téglabélyeg bizonyítja ezt. Az őrtorony falában is találtunk beépített, jelzett tégláiból, ami kétségtelenné teszi, hogy az építkezés elődei alatt meg nem indulhatott. Az őrtorony hirtelen pusztult el. Tűzvész tette tönkre. A "pillérek által tartott tetőszerkezet a padláson felhalmozott gabonaneművel az égés következtében a torony belsejébe zuhant le s érintetlenül találtuk mázsaszámra a búzát, rozsot, kölest, borsót stb. A gabona még szárán volt, egykor azzal vitték fel a padlásra, hogy majd később csépelik ki. Az égés így nem sokkal a gabona betakarítása után történt. Több cserépedényben érintetlenül maradt meg a gabona s a keramikus leletek a késő-rómaikor (4. század utolsó negyedének) jellegzetes vonásait viselik magukon, nélkülözik a »hún« korszakra jellemző besimított díszítés túltengését, melyek csak egy-két darabbal voltak képviselve. Ennek a burgusnak pusztulása a nagy gót betöréssel hozható kapcsolatba, mely a végzetes kimenetelű adrianopolisi ütközet (378 augusztus 9.) után mind déli Pannoniában, mind itt északon is rövidesen bekövetkezett. Ezt az erősebb és élelemmel bőségesen ellátott őrtornyot vagy maguk a nagyvárba visszavonuló római katonák gyújtották fel, vagy a betörő barbárok tűzcsóvái. Az őrtorony kőanyagát a 14. század körül hordták széjjel, addig magasan álltak külső falai.