Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 127-137

AZ mSŐ MAGYAR NYIIyVÁNOS SZÍNIELŐADÁSOK PESTEN ÉS BUDÁN 135 Igazgatása alatt« fognak játszani, végül igazolja ezt az is, hogy a színlapon nem jelzi a műkedvelőket, akiknek fellépte bizonyára vonzóerőt gyakorolna a közönségre,^^) másrészt pedig anélkül alig lenne lehetséges, hogy a »p. t. publicum« szíves elnézéséért ne kelljen esdekelniök. Simái ezt a darabját 1773-ban írta és 1775-ben adta ki könyvalakban 1*) s ezt, mint az első színlapon olvashatjuk, a színháznál árusították, csak az érthetetlen, hogy ára ott hét krajcárra van téve, míg annak könyvárusi ára annak idején harminc krajcár volt. Hihető, hogy a kiadó a könyv m.egjelenése óta elmúlt tíz esztendő multán a megmaradt példányokat a színrehozás alkalmából remélte eladhatni s hogy e reménye biztosabban teljesüljön, a könyvet az eladási ár helyett az előállítási áron vitte a közönség elé és hogy számítása helyes lehetett, azt igazolni látszik az a tény, hogy a második színlapon már a könyvet nem ajánlja a közönségnek. Az előadás sikere — mint csaknem félszázaddal utóbb a Bánk Ьап-пэ1 ugyancsak történni fog — meghozta a könyvsikert is. A magyar Plautus, Simái Kristóf neve a magyar színészettörténelemben gyakran előforduló és mindig tisztelettel említett név. Eddig is úgy szerepelt, mint az első magyar színpadi előadás darabjának szerencséskezű átdolgozója és most, hogy az első magyar színielőadás dátumán a Kelemenféle első előadást megelőzőleg öt esztendővel éppen az ő Mesterséges Ravaszságát láttuk a színpadon, az ő neve így is megmaradt azon a fényes magaslaton, amelyen eddig volt. Az első magyar színházi előadás mégis az ő nevéhez fűződik. .. Rexa Dezső. 1) Irodalmi emlékeink őrzik a múlt eme kiemelkedő istentiszteleti misztikus rítusának hírét és maradványait. Lásd többek között : Czapári László, Mysterium és Iskola-dráma. Székesfehérvár. 1895. 3—15. 1. 2) A 16. századi protestáns iskolák nevelőeszköze, melyet utóbb vett át s. katolikus iskola . . . Lásd Czapári fentebb idézett művét, mely bőven tárgyalja a kérdést. ^) Lásd Kádár Jolán, A budai és pesti német színészet története 1812-ig. Budapest, 1914. 9. 1. *) Ugyanott : 18. 1. Pest város tanácsa a három pályázó közül, (akiknek egyike Schmallögger Johanna) 1785 június 25-én Tuschl Sebestyénnek adja ki színházát, a Rondellát, akitől albérletbe veszi azt Schmallögger Johanna. — A budai színházul szolgáló fabódé Reischl ácsmester tulajdona, akitől azt ugyancsak ő veszi bérbe, így történik aztán, hogy e társulat hol Budán, hol Pesten játszik. Lásd ugyanott : 24., 25. 11. 5) Ugyanott 28. 1. ^) Lásd Kertbeny Károly cikkét : Zur Theater-geschichte von Budapest. I. Ungarische Revue. 1881. évf. 639. 1. '') Lásd Tóth Béla, Szájról-szájra. Budapest, 1,901. 2. kiad. 342. és 343. 1. Két ilyen német előadásról, melyet magyar színészek játszottak, regél gyűjteményem két régi színlapja is. 1830-ban, amikor Kassán az akkori legjelesebb magyar színtársulat egy előadásán (ápr. 24-én) fellépett Hirsch Sophie volt kassai kedvelt énekesnő »midőn ezen jövedelem egy részével szűkölködő karzatunk (értsd : egyik kardalnokunk . . .) sorsát kívánjuk segíteni« a színlapon alul a német vendégénekesnő maga kéri a kassai közönség Gunst und Gnade-ját erre az előadásra s az előadott quodlibetben ez a pont is szerepel : , '