Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Kuzsinszky Bálint: Régészet és történelem 1-6

RÉGÉSZET ÉS XÖRTÉNEI^EM Dunántúl római megszállása csakugyan még a Kr. utáni I. század közepe táján történt. A legkívánatosabb volna, hogyha ezt a téglákból ki tudnók mutatni, de a legrégibb tégláink, melyek katonai bélyeggel vannak ellátva, már abból az időből valók, midőn a légió nálunk volt. Annyit ezen téglabélyegek alakjából mégis megállapíthatunk, hogy már a Kr. u. I. századból származhatnak. Mindenesetre régibb időkre mennek vissza azok a vörös színű, úgynevezett terrasigillata edények és cserepek, melyek nem készültek ugyan nálunk, de tömegesen előfordulnak mindenütt, ahol a rómaiakat találjuk. Amióta Aquincumban egy nagy fazekastelep ismeretes, hol Kr. u. a II. században készítettek terrasigillata edényeket, látjuk csak, mennyivel különbek azok, melyek még a Kr. u. I. században Délgalliából kerültek hozzánk. És most már azt is megállapíthatjuk, hogy a legrégibb formák és azok a díszítmények, melyek még Claudius korára lehetnek jellemzők, nálunk sem hiányoznak. Amilyen bizonytalan volt az idő, melyben a rómaiak Pannoniát elfoglalták, éppúgy nehéz meghatározni, mikor szűnt meg a római uralom. Erre vonatkozólag sincsenek kielégítő történeti feljegyzések, hanem legföllebb az emlékekből következtethetünk. Még nagyobbak a nehézségek az ezután következő népvándorlás korára nézve. Az írásos emlékek ismét eltűnnek. Azok a feliratok is nehezen érthetők, melyek a nagyszentmiklósi kincs egyik-másik darabján előfordulnak. Azonkívül már csak egyes későkori fibulákon láthatunk runafeliratokat. Mint a római kor előtt, most is legfeljebb távoli írók emlékeznek meg a népekről, melyek nálunk megfordultak. A sírok és sírmezők, melyek a népvándorlás korából nagy számmal maradtak ránk, oly különbségeket mutatnak ugyan, melyek mindenesetre a népek különböző szokásaival függnek össze, de hogy melyeknek tulajdoníthatók, pl. a germánoknak: csak a külföldi analógiák dönthetik el, hasonlóképen a Keletről ideszakadt hunok, avarok, sőt a magyarok hagyatékát is csak azok a kapcsolatok határozhatják meg, melyek az idevaló leletek és a távol Keleten talált régiségek hasonlóságán alapulnak. Azok a régiségek, amelyeknek időmeghatározását nagy vonásokban ismertettem, megelőzik azt az időt, amidőn nemzeti történetünk megkezdődött. Magyarország azonban már azelőtt is nagy szerepet játszott és ennek a kornak a története egy része hazai történetünknek. A föld ugyanaz, mely ennek a történetnek színhelye volt és ebből a földből származnak azok a régiségek, melyek ehhez a történethez, mint láttuk, sok kérdésben a legjelentékenyebb kútfőket szolgáltathatják. Ha régebben a történelem nem vehette oly hasznát az archaeologiának, mint az ma történik, amikor a magyarok őskorát is éppen az archaeologiai eredmények feldolgozása által sikerült egészen új világításba helyezni : a Régészeti Társulat megalapítása előtt az archaeologiát máris a történeti tudományok között találjuk és azt lehet mondani, hogy már akkor oly élénken érezték a történettudomány és archaeologia közötti kapcsolatot, hogy legjobb történészeinket ott találjuk azok között, kik a Régészeti Társulatot