Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Horváth Henrik: A budai Szent György-relief 105-126

A BUDAI SZEÍNT GYÖRGY-REWEJF 125 szúrós tekintet, a páncél és lószerszám preciz kivitele, a szörnyeteg meggyőző formaadása, a lotest kitűnő anatómiája és mindenekelőtt a kifejezésteljes, feszült idegzetű lófej olyan hozzáadásai művészünknek, melyek részben túlmennek a mintaképben szándékolt és elért képalakításon. Olyan fejlődési irány ez, melynek további állomását az 1526-ban készült Báthory-Madonna jelzi, melynél a formaadás egyszerűsítése, a részletek elejtése, az arcnak széles síkszerű kezelése még erősebben tudatos mérlegelésre és specifikus ízlésre vall. A budai Szent György és a BáthoryMadonna nagyjából megjelölik azt az utat, melyen a magyar renaissance haladt volna a török hódoltság katasztrófája nélkül. Utóhullámzásai a Felvidéken és Erdélyben, éltető szerves központ hiányában ettől merőben eltérő képet nyújtanak. Az egyes motívumoknak a renaissance befogadásának egy korábbi fázisára annyira jellemző halmozása tovább is érvényben maradt, mint döntő esztétikai elvpont. Lassan * belevegyülnek az együttesbe népművészeti elemek. De a domborművűnkön is észlelhető iránynak nem akadt folytatása. A darab maga még fontos és lényeges oldalról mutatja a magyar renaissance-ot. Nem egy számító utánzónak úgyszólván hideg úton előállított művével van dolgunk ; a fent említett részletek és sajátosságok nagyfokú stilisztikai és tudásbeli önállóságról tanúskodnak, az átvett kompozíció mögött érezzük az alkotás tüzétől hevített lendületet. Mintaképe olasz, de tartalmára a középeurópai korszellem ütötte reá a maga bélyegét, a megoldáson érezni lehet a magyar formaakarás sajátos jeleit, történeti helye pedig Buda középkori életrajzának legvégére esik. A téma maga a magyar művészetben még tovább is kísértett, kivált a medaillisztikában, a körmöczbányai és erdélyi Szent György-tallérokban. Bzek azonban inkább a Kolozsvári testvérek és általában a gótikus mesterek sémáit követik, közvetlenül pedig a mannsfeldi talléroktól függenek. ^^) A másik fejlődési vonal számára a budai" dombormű vég- és fénypontot jelent. Dr. Horváth Henrik. ^) Gombosi György, Magyar Művészet. III. 1927. 59. és köv. 1. 2) Schier X., Buda sacra. Viennae, 1774.62.1. —RuppJ., Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pesten 1868. 130. 1. 3) Taffemer, i. h.. Pars IV. 173—174. 1. *) Karácson Imre, Evlia Cselebi török világutazó magyarországi útja. 1660—1664. Budapest, 1904. I. 242. 1. 5) Szent György budai domborműve és a nagyváradi szobor E)vlia Cselebi útleírásában. Arch. Ért. XXXII. 1912. 30. *) Sultan Soliman als Retter des Sanct Georg zu Ofen. Orientalisches Archiv. II. 1911/12. 10. ') Rupp Jakab, Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Pesten 1868. 129—130. 1. ^) lyd: Tanulmányok Budapest múltjából. I. Budapest, 1932. Színes melléklet. 8) Supka G., i. h. 32. 1. ^° ) Miller Ferdinandus, Kpitome Vicissitudinum . . . de. . . Űrbe Budensi. 204.1.