Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Bierbauer Virgil: A régi pesti Vigadó építéstörténete 91-104

A RÉGI PEÍSTI VIGADÓ ÉPÍTÉSTÖRTÉNBTEÍ 95 elkészíti s az 1821 május 24-én beadott költségvetést, mely 428,780 frt végösszegű (V. A. 3016.), fölterjesztik a nádorhoz. Minden hiába, mert az egész ügy Bécsbe terelődik, egy bécsi pénzcsoport tesz ajánlatot és az ügyet a bécsi Hofkammer tárgyalja. Sürgetéseikre a pestiek azt a választ kapják,hogy minden a nádoron múlik. A terveket megint átvizsgáltatják, és azt találják, hogy nem elég pontosak, nem felelnek meg a már létesített alapoknak. 1821 július 9-én a nádor Polláckot megbízza a kiviteli tervek elkészítésével (V. A. 3087.) s általában rendelkezik a tiszteletdíjról is, amely azonban soha ki nem fizettetett. Ezek után 1821 október 24-én (V. A. 3047.) nyilvános árverést hirdet a Vigadónak bérleti alapon való felépítésére, azonban mindössze egy ajánlat érkezik be, sőt a meghosszabbított terminusra ez is elmarad. A Bizottmány kéri a nádort, hogy saját erejéből építkezhessek. A következő év januárjában megvizsgálják az alapokat, amelyek alig szenvedtek kárt és az építési idény végén, októberben megjön Bécsből a legfelsőbb engedélyezés. A nádor elrendeli a költségek pontos megállapítását, azokat átvizsgálja a Landesbaudirektion. Bzek szerint 1823 februárjában a várható kiadások 597.339 forintra rúgnak (V. A. 3282.), míg a rendelkezésre álló tőke 531.669 forint. Mindenki a legkomolyabban veszi a dolgot és az építkezés híre olyan port ver föl, hogy az iparosok megrohanják a Bizottmányt és még Bécsből is eljön protekciós leveleivel egy gipszszobrász. Kikészül a szükséges anyagok jegyzéke, ajánlatokat kérnek be az összes munkákra, a kőművesmunkáktól a tükörmunkáig, és az építkezés újra elmarad, a tervek és iratok újra megkezdik bonyolult körutazásaikat a különböző udvari számvevőségeknél. Swoboda ezredes megállapítja, hogy Polláck terve költségesebb, mint Amané, azonban kegyesen helyesli a változtatásokat, de valamilyen titkos befolyás újra elgáncsolj a az építkezést : a terveket nem lehet visszakapni Bécsből, mindenféle bizottság alakul, számba veszik a tőkéket és tartozásokat. Mindez eltart egy évig, az osztrák valuta összeomlása miatt újabb költségvetéseket kérnek s 1825-ben az egész ügy eltemetődik. (V. ö. V. A. 2387-es terjedelmes aktaköteget.) Hogy mindezen huzavona mögött mi rejlik, azt aligha lehet kifürkészni — udvari intrikákat nem fektettek le írásba. Azonban nem hisszük, hogy tévedünk, mikor föltételezzük, hogy mindebben a mellőzött Aman nagy szerepet játszott, annak ellenére, hogy hatalmas összeggel elégítették ki igényeit. Felfogásunkat bizonyítja az, hogy 1828-ban, mikor Aman felesége elhalálozása miatt búskomorságba esik, az építkezés ügye ismét komolyabbá válik. A költségvetés végösszege 1828 január 17-én 582.729 frt. (V. A. 4051.) Polláck április 9—11-ig tárgyal a Hofbaudirektionnal és visszatérve személyesen tesz jelentést a nádornak. Az eredmény az, hogy egy év múlva, 1829 február 28-án megérkezik a legfelsőbb engedély s most, hogy Polláck ellenségei elbuktak, a Hofbaudirektion azt is megengedi, hogy amennyiben a szükséges tőkék rendelkezésre nem állanak, a Szépítőbizottmány kölcsönt vehessen fel. (V. A. 4561.) Az építkezést pedig legmagasabb helyen is Polláckra kívánják bízni. A nádori leirat ezt az elhatározást következőképen indokolja : »Szakismeretei, valamint eddigi tevékenysége feljogosítanak arra a bizalomra, melyet beléje helyeznek úgy a műszaki kérdések tekintetében, mint abban, hogy a felesleges kiadásokat