Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90
82 DR. KOVÁCS I,AJOS A pestvárosi tanács Hild Jánosra bízta a munkát, aki két részletben nyújtotta be a terveket. A kész terveket április 26-án, illetőleg május 31-én küldték a helytartótanácshoz. Hild az akkori viszonyok között az egyesített színház és táncterem költségeit 238.303 forint 29 ^/^g krajcárra kalkulálta. Ez a magas összeg igen figyelemreméltó, ha egybevetjük a korábban előirányzott összegekkel. Schilson első számításai óta a színházépítésre előirányzott összeg számszerűleg közel négyszeresére emelkedett.^^) Ez a háborús idők folyamán bekövetkezett pénzromlásnak volt a következménybe. A pénz elértéktelenedése és az ezt követő drágulás már 1790-ben mutatkozott, mikor az új városrész rendezésénél dolgozó munkások napszámuk felemelését kívánták. A pénzromlás következménye volt, hogy az 1790-ben maximálisan 70.000 forintra kalkulált színházépítést 1791-ben 89.000, 1795-ben pedig ismételt revideálás után is 95.000 forintban kellett előirányozni. A költségek fedezésére még annak idején kijelölt követelés 116.983 forint 10 krajcárt tett ki. A pénzromlás folytán szükséges költségek, melyek kezdetben nem sokkal multák felül a fedezet fele összegét, 1795-ig nagyon megközelítették azt. Most a második napóleoni háború befejezése után a kijelölt fedezet már felerészben sem fedezte volna a megkívánt költségeket. Az idők változásai nem igazolták a kamarának a várossal szemben túlságosan aggályoskodó politikáját, amit már a kortársak is láttak.^'') A színház és vigadó építésével szemben mutatott tartózkodó álláspontja sokkal többe került Pest városának, mintha még Schilson működése alatt megengedték volna az építkezést. Az új pénzügyi helyzet idején különösen a XVIII— XIX. század fordulóján némelyik évben a városi pénztár aktívái is sokszor elegendők lettek volna ahhoz, hogy kölcsön felvétele nélkül elkészülhessen az új színház, még ha nem is állt volna rendelkezésre az eladott lipótvárosi telkek hátralékos vételára. A kamara aggályoskodó politikájának az lett az eredménye, hogy végül is a fedezetre szánt követelések csak kis részét tették a szükségleteknek, annyira leszállott a pénz értéke. Emiatt a szépítőbizottmány által eladott telkek vételárának egy részét kellett elvonni a színházépítés számára. Az újabb Hild-féle tervekkel és a hozzájuk tartozó költségszámításokkal szemben szintén voltak kifogásai a kamarának. 1802 augusztus 20-án tartott a két kormányszék vegyesbizottsági megbeszélést ez ügyben. Előzőleg a kamara megvizsgáltatta a terveket az országos építésügyi igazgatósággal, melynek részéről Thalher építész adott róluk véleményt. A kamara magáévá tette az innét nyert információt, hogy Hild pazarlóan járt el megoldásában, valamint azt is, hogy a felesleges dolgok elhagyása után 217.002 forint 44 krajcár is elég lesz a színház megépítésére. Thalher nézetével Hild erélyesen szembeszállott, a vegyesbizottságban pedig a helytartótanács ismét szembefordult a kamarai kiküldöttekkel és pártját fogta a városnak.^i) A király a kamara szempontjai szerint döntött, Hild terveit a város nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással elvetette és kevésbbé költséges tervek készítését kívánta, kimondva azt is, hogy a színház táncterem nélkül épüljön meg a város megterhelésének csökkentése céljából. 92) iî^kâ^/^ÎAÉsiaiSfeSi
