Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei 162-180

170 I>K. GÁRDONYI ALBERT Gold Ferenc »Schloss-Feuer-Zimmermann«, ki az 1843 július 28-án kelt telekkönyvi bejegyzés szerint 13.084 forintot fizetett a megvásárolt telkekért. Az indítványozó gróf Széchenyi István sem a kamaraerdei telkekből nem vásárolt, sem a budai hegyvidéken megindult telekszerzésben nem vett részt, mert időközben elvették a kedvét a hosszan húzódó tárgyalások. Az eredmény különben teljesen igazolta gróf Széchenyi István jóslat­szem figyelmeztetését, melyet 1837 január 31-én kelt beadványában a budai tanácshoz intézett. Előre megmondotta ugyanis, hogy a kellő idő­pont elmulasztása veszélyezteti a kamaraerdei telkek értékesítési lehető­ségeit. Amikor az eladást szorgalmazta, ő maga is hajlandó volt a vásárlásra és másokról is tudott, akik telket akartak ott venni. A választott polgárság azonban addig aggályoskodott, amíg az ottani telkek iránti érdeklődés megszűnt. Bevált ugyan azon számítás, hogy az állandó híd felépítése után a budai telkek értékesebbekké váltak és a pestiek siettek Budán telkeket szerezni, ez a telekszerzés azonban a Svábhegy és a Szép Juhászné­vendégfogadó környékén zajlott le, amint azt a következőkben igazolni kívánjuk. Magáról a kamaraerdőről 1859-ben azt írta Hunfalvy Pál (Budapest és környéke, 240. 1.), hogy kevesen látogatták s ennek eredménye lehetett, hogy az ottani vendégfogadóról, mint »elhagyottról« emlékezik meg. »Több nyaralót« említ ugyan, ezek száma azonban nem lehetett nagy, mert Haeufler 1854-ben (Umgebungen von Ofen und Pest, 10. 1.) csupán Kappel nagykereskedő-nyaralóiról tud és Hunfalvy tőle vette át a kamaraerdőre vonatkozó adatait. A közelmúltban ismételten szó esett arról, hogy a Svábhegy eredetileg az Ürményi-családé volt és az Ürményi-család ajándékozta a fővárosnak. A Svábhegy monográfusa (Siklóssy László, 41. 1.) is az Ürményieket teszi meg a Svábhegy »első úri telepeseinek«, nevezetesen Ürményi József személynök szőlőjét helyezi ide. Ha azonban a budai telekátírási jegyző­könyvekből kikeressük a személynök szőlővásárlásaira vonatkozó adatokat, akkor azt látjuk, hogy a Siklóssy által említett szőlők a Sashegyen voltak. Ami viszont az ugyanazon monográfiában említett Ürményi József alnádort illeti, az mindenekelőtt nem volt a személynök fia, aztán svábhegyi jószágát sem a személynöktől örökölte, hanem maga szerezte 1844/45-ben. Az Ürményi-legendához hasonló az Eötvös-villa legendája, amely azt hirdeti, hogy a villát eredetileg Trefort Ágoston vásárolta, s csak az 50-es évek elején engedte át Eötvös Józsefnek. (Siklóssy László, 69. 1.) Ezzel szemben ugyanazon telekátírási jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy Eötvös József svábhegyi ingatlanát 1845-ben Culmann Fülöptől vette ; Trefort Ágoston pedig 1842-ben a Szép Juhászné mellett vett hat hold Waldgrund-ot és azt 1846~ban Sieber Károlynak adta el. A legendák sorába tartozik végül Szigeti József svábhegyi telek­vásárlása is (Siklóssy László, 88. 1.), mert a telekátírási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a svábhegyi telekvásárló nem Szigeti József, hanem Szigligeti József Ede volt és minthogy Szigligeti állandóan az Ede nevet hasznaira, Szigeti javára könyvelték el a svábhegyi telekszerzést. Ennek bizohyátásár^. nem is lenne szükség levéltári adatokat idézni, inert a Siklóssy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom