Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM 25 magában foglaló szakasz keleti támpillérében, melyről kiderült; hogy nagyobbszabású előcsarnok keleti falának részlete, szamárhátíves, gazdagon tagozott ülőfülke tárult fel. Ugyanilyen ülőfülke tűnt elő a szomszédos szakasz nyugati támpillérében (illetőleg csarnokfalában) is. B szakaszban ötlött fel legelőbb a később feltárt gyönyörű templomkapuzat kőkeretének keskeny sávja. E díszkapu csúcsíve, érintve a felette álló barokkablak sarkát, a közbeeső támpillér fölé emelkedett s a mai barokk bejáró irányában alászállt. A közbeeső támpillért később építették, valószínűleg azért, mert az oldalhajó boltövénél süllyedések és repedések keletkeztek, A gyönyörű kapuzatot előbb befalazták s elébe középen erős kőtámpillért építettek. A kapu nyílását mindenféle, a helyszínen talált kővel falazták be. E kövek között a templom románstílű oszloplábazati kövét, festett ívköveit, vörösmárvány renaissance-kori építészeti töredékeket találtunk annak bizony^ ságául, hogy a kapubefalazás legkorábban a XVI. században következett be, mikor a gyönyörű renaissance szentségházak stílusában faragott és elpusztított vörösmárványtöredékek a templom környékén szerte hevertek. A támpillért és a kapuzatot elfödő falazatot eltávolítva előtűnt a díszkapunak igen jelentékeny terjedelmű maradványa. Ez a lelet nemcsak szép, de műtörténeti szempontból is igen nagy jelentőségű, a főváros régi műtörténete szempontjából pedig egyenesen felbecsülhetetlen értékű. Ennek a gyönyörű leletnek szem elől való eltakarása bármely hangzatos modern jelszavak, közlekedési szempontok hangoztatása mellett is teljesen megengedhetetlen. Ez a kapuzat műemlékekben szegény fővárosunkban olyan nagyszerű dokumentum, melyet a legnagyobb áldozatok árán is fenn kell tartani. A kettős kapuzat rendkívül gazdag pálcamúves tagozatokkal volt keretezve, a tagozati áthatások és összemetsződések tobzódó 'játékával, A kettős kapu fölött csúcsíves orommezőben valami rendkívüli szépségű freskófestmény lehetett. Az ábrázolást szépen faragott merműves és liliomos csipkés szegély keretezte. Kár, hogy a freskónak még csekély töredéke sem került elő. |. A díszkapu előtt kőbordás boltozattal födött díszes előcsarnok foglalhatott helyet. A boltozatbordákat felfogó gyámkövek lefaragott helyei most is meglátszanak egyrészt a csarnok sarkaiban, másrészt a kapuzat csúcsíve fölötti köveken, hol a gyámkőnek régi profilja még elég jól kivehető. Az előcsarnok alapfalait kiástuk. A kiásott alapfalakból biztos következtetést vonhatunk annak alakjára. A vastagfalú előcsarnokba dél felől két külön széles ajtón,, vagy talán nyitott íves nyíláson lehetett bejutni. A belépő szemben találta magát a templomnak már előbb említett díszes ikerkapujával. Az előcsarnok kiugrása a templom fala elé alig haladta meg valamivel a 4 métert, belső tere közel 3*5 méter mélysége mellett majdnem 8 méter széles volt se tér boltozott folyosószakasz benyomását keltette. Minden jel arra mutat, hogy e csarnok tömörfalú épület volt, melynek boltozata és falai ellensúlyozták a templom déli kápolnasorának boltozatnyomását. Folytatva sétánkat nyugat felé, az előcsarnok melletti szakaszban, egy széles, háromosztású gótikus ablak kőkeretének részleteit ismerhetjük fel. A mai terep alatt egy négyszögletes, téglával befalazott és ráccsal