Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
24 DR. IvUX KÁLMÁN osztókövek maradványai. E falrészt nyilván a barokk időben javíthatták s e munkájukhoz felhasználták a szerte heverő gótikus faragott köveket. Ilyen körülmények között a falképek utáni kutatás kevés eredménnyel kecsegtetett s azért azt abba is hagytuk. A templomhajó déli falához épített és lebontott árusítóboltok helyén szintén napvilágra kerültek régi gótikus részletek ; még pedig a templomhoz valószínűleg Mátyás király korában hozzáépített oldalkápolnák építészeti motívumai. A szentély felé eső első szakaszban széles, háromosztású gót ablak kőkerete tűnt elő, melynek keleti fele eléri a mai ereszpárkány magasságát : de eredetileg nyilván még magasabb volt. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a hajdani gótikus oldalkápolnák fala jóval magasabb lehetett a helyükön ma álló oldalkápolnák falánál. Az ablak alatt hosszú sávban az ablak vízvezető párkányának lefaragott nyoma látszik. Véletlen folytán ismerjük e párkány eredeti alakját is. Ez a párkány valamikor nemcsak az ablakok alatt vonult végig, hanem a templom összes falain és támpilléréin is. így lefaragott nyoma megmaradt az arcus triumphalis irányában vonuló támfalon, mely az előbb épült oratórium falához ferde szög alatt csatlakozik s részben belevág az egyik tagozott csúcsíves ablakba. A két fal találkozásánál, a zugban e párkányból egy követ épen hagytak meg, mert lefaragására az ott létesített bolt térkihasználása érdekében nem volt szükség. Az említett tiszta faragottkőből emelt támfal felső része már nem eredeti és későbbi javítások nyomát mutatja. Eredetileg magasabb is volt s faragott kőlemezekkel lehetett födve ; ma alacsonyabb s tetejét közönséges bádogozás védi az esőtől. Az oratórium falán e támfal régi csatlakozásának nyoma kivehető. Visszatérve a templomhajó déli fala említett keleti, a szentély felé legközelebb eső szakaszában feltárt gótikus építészeti maradványokra, az itt eredeti helyén talált lábazati párkány érdemel még említést, mely sérült alakjában is elég jól őrizte meg a hajdani templomlábazat párkányának formáját. Ez a lábazati profil e szakasztól számított harmadik mezőben nyugat felé az egyik kövön majdnem teljesen épen maradt. A lábazati párkány felső éle valamivel a mai terep fölött látszik, tagozatainak nagyobb része azonban el van temetve. A templom lábazatának magassága 80—90 cm-t tehetett ki, mint azt a több helyen végzett ásatások révén sikerült megállapítani. A szentély délkeleti falánál az eredeti terepmagasságot is meg lehetett határozni, hol a templom körül futó járdának meglehetősen hosszú ép darabja került napvilágra. Megállapítható, hogy a régi terep a mai járdaszint alatt mintegy 80 cm-el mélyebben állt és enyhe lejtéssel esett a Duna felé. A templomhajó legutóbb említett szakaszának fala a szentély falaitól eltérőleg nem faragott kövekből, hanem terméskövekből épült és csak a tagozatok, ablakkeretek, lábazatok készültek faragott kövekből. A faragott kőtagozatok tisztán maradtak, a terméskőfalfelületeket azonban simára vakolták, úgy hogy a faragott kövek falsíkja a terméskőfalazat vakolt síkjával egy szintbe került. ' A feltáró munka legérdekesebb és legértékesebb eredményét a nyugat felé következő két szakaszban értük el. A mai barokkstílű déli kaput
