Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM \Q E támpillértől jobbra és balra a vakolat alól nemsokára befalazott gótikus ablakok kőkeretei bontakoztak ki, melyek hajdan két-két támpillér által közrefogott falrészek tengelyében álltak. A nyugat felé eső gót ablaknak nyugati kőkávája majdnem eredeti magasságában tűnt elő, keleti kőkáváját azonban a mai barokkablak részben levágja. Az említett támpillértől balra, a kripta barokkstílű bejárata mellett feltárt gótikus ablak kőkerete a mai barokktorony sarka alá esik. E ponton tűnik leginkább szemünkbe, hogy az északi barokktorony helyén a középkorban nem állhatott torony, mert elképzelhetetlen, hogy középkori torony sarka alá ablakot helyeztek volna. Nyilvánvaló, hogy itt az északi kápolnasor épületének a többiekkel azonos két szakasza húzódott. Ezzel szemben a déli toronynál hatalmas gót támpilléreket látunk a sarkokon, melyeknek szerkezeti jelentősége kétségtelen. E helyen állt a gót időben, Mátyás király korában a templom egyetlen tornya, melynek körülbelül 8 méter magas alsó megmaradt részére építették az 1725. és 1726. években a mai déli tornyot. Teljesen érthető volt a XVIII. század építőinek első terve, midőn takarékossági okokból egyelőre csak ennek az egy toronynak a felépítését határozták el, melynek megmaradt falait teljes egészükben felhasználhatták új tornyuk építésénél. S hogy e tornyot szabadonállónak tervezték, bizonyítják az északi falban megmaradt építészeti részletek. így az emeleti részen az északi falban teljesen elkészült a többiekhez hasonló kivitelű zsalúleveles ablak, melyet akkor falaztak be, mikor elébe építették a templomhajónak az orgonakórust magábafoglaló szakaszát és a második északi tornyot. Számos régi metszet maradt fenn, melyek egytornyosnak tüntetik fel a belvárosi plébániatemplomot. Ezek a rajzok nyilván a templomnak 1726-tól 1740. évig fennálló állapotát tüntetik fel. Visszatérve a templom északi oldalára, szemügyre vesszük a homlokzaton egyenletes távolságban feltűnő tiszta faragott kőből épült támpilléreket, melyek közül a nyugatról számított első és második támpilléren eredeti gótikus párkányt veszünk észre. E párkányok a XV. század késői gótikájának jellegzetes alakját mutatják. A harmadik és negyedik támpilléren nem látunk tagozott köveket. Ezek vették közre a templom gyönyörű északi bejáróját, melyet boltozott nyitott portikus védett az idő viszontagságai ellen. S hogy e két támpillér valójában nyitott és boltozott előcsarnokot szegélyezett valamikor, bizonyítják az északi kapu mellett a sarkokban mutatkozó lefaragott kőboltvállak, melyek hajdan a védőtető díszes kőbordás boltozatát támasztották. A legnagyobb figyelmet érdemli a templomnak e két falrésze között kibontakozott gyönyörű kőkeretes északi bejárója. A kőkeret a XV. század második felének rendkívül gazdagon tagozott pálcaműves, díszes alkotása. A kapu küszöbe a mai terep alatt 80 cm-rel mélyebben állt. Egy öl széles és másfél ölnél magasabb kapunyílását szinte pleonasztikusan halmozott tagozatokkal kiképezett gazdag keret szegéryezi. A tagozatok a kapunyílásnál a lemetszett lóherelevél idomára emlékeztető záradékában egymással teljesen összemetsződnek s valóságos játékszerű összemetsződési alakokat mutatnák. A keret külső, körteidomú tagozatai valamikor csúcsívben találkoztak. A csúcsív felső részét a mai barokkablak lemetszi. 3*
