Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
16 DR. T y UX KAJMÁN Több okmány maradt ránk, melyek bizonyítják, hogy a pesti polgárok a XV. században, különösen annak második felében nagyon vallásos életet éltek. Az iparoscéhek testvérületeket (confraternitásokat) alkottak, melyeknek tagjai buzgó és eleven hitéletet folytattak. E testvéri egyesületeknek célja volt egyrészt a hit ápolása, vallásos összejövetelek tartása, másrészt szegények, betegek, aggok gondozása és megsegítése, temetési segélyek nyújtása s az elhunyt tagok díszes temetése. Minden iparoscéhnek külön fraternitása volt s oltáruk a belvárosi plébániatemplomban, melynek gondozására és karbantartására kötelezve voltak. Minden céh fraternitása külön oltárt akart szerezni, melynek adományozása a városi hatóság jogkörébe tartozott. 1444-ben a vargák kérték a Boldogságos Szűz, Szent Borbála, Erzsébet és Ilona oltárát, melynek jókarban tartását fogadták. 1446-ban ugyanilyen kérést intéztek az ív-, pajzs-, nyíl-, szíj-, nyíltok- és nyereggyártók a Mindszentek oltárának testvérületi oltárként való megszerzése tárgyában, a szűcsök ugyanakkor a Sarlós Boldogasszony oltárát kérték. 1447-ben a szabók és posztónyírók céhe kérte a Szent Gellért oltárát. 1482-ben a kőfejtők és kőtörök, a kerék és kocsigyártók, az asztalosok és kádárok Szent Péter és Pál oltáráért folyamodtak, melyet meg is kaptak. A kardcsinálók és tímárok Szent István, Szent László és Szent Imre oltárát kérték. A kardcsinálók előbb a kovácsokkal együtt bírták a Magyar Szent Királyok oltárát, de mivel időközben meghasonlottak egymással, a városi hatóság a kovácsok helyett a tímároknak engedélyezte az oltárt. A céhek testvérületeinek kérései az oltárok szaporítását és ezzel a templomnak kápolnákkal való kibővítését tették szükségessé. Ezt a célt szolgálták a templom hajója mellé észak és dél felől egységes hajó gyanánt hozzáépített kápolnasorok. Némethy szerint a török hódoltság egész ideje alatt a keresztény magyarok e templomban tartották istentiszteletüket. Papjaik a ferencrendiek voltak. A törökök kiűzetése után a Jézus társaságbeliek lelkészkedtek itt. 1687-ben gróf Széchenyi György esztergomi érsek 1000 akó bort adományozott a templom helyreállítására. A kapott bort nem tudták máshová elhelyezni, azért a plébániatemplom kápolnájának celláriumába tették. Ennek összegéből a Rudnay prímás által 1812-ben tartott canonica visitatio adatai szerint 1688-ban a templom új fedelét, 1699-ben pedig boltozatát készítették. Valószínű, hogy ez az utóbbi adat csak a főoltár fölötti boltozatmező új beboltozására vonatkozik. ; Hogy a jezsuiták a templomépületből csak annak szentélyrészét használhatták, egy feljegyzésből tűnik ki, mely az 1703. évi feltámadási körmenetről emlékezik meg. Ezt a körmenetet a nagy szél miatt a templom belsejében kellett megtartani. E feljegyzés szerint a körmenet a Jézus Szent Szíve-kápolnából indult el, átment a túloldalon levő Szent Flóriánnak szentelt, mái lourdesi kápolnához, onnan az oldalhajón járva megkerülték a főoltárt, visszatértek a kiinduló helyhez, majd befordultak a középső útra és a főoltár elé vonultak. Ekkor még állt a régi templomnak (hajónak) romokban levő része is, melynek egyik ép kápolnájában tartották meg a tűzszentelés szertartását ugyanazon év nagyszombatjának reggelén.
