Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei 162-180
176 DR. GÁRDONYI ALBERT a nevére irattá át. Bidschofsky András telkét »sammt darauf bestehenden Hause« 1853 június 4-én eladta Guggenberger Krisztinának, tehát ennek a háznak az építtetője Bidschofsky András volt. '. Ezzel a telekfelosztással és értékesítéssel megvetették az alapokat, amelyeken a Svábhegy fejlődése megindulhatott. Egyelőre a legnagyobb nehézséget az útkérdés okozta, melynek megoldása nem volt könnyű feladat Amint Ürményi József alnádor az Eckstein Adolf szomszédos telkeit megvette, a régi telkei és új szerzeményei közötti kocsiút megszüntetését kérte, ami ellen 1846 március 16-án Fauser Antal, Ráth Károly és Zlamál Vilmos svábhegyi telektulajdonosok óvást emeltek azon indokolással, hogy ez az út benne volt az eredeti telekfelosztási tervezetben és szükségük van rá, mert a vizet szolgáltató Városkúthoz vezet. A budavárosi tanács ennek ellenére 1846 március 23-án mégis úgy döntött, hogy Ürményi kívánsága teljesíthető, ha a szőlők feletti kocsiúthoz a saját területén keresztül új utat építtet, amit Ürményi meg is csináltatott, sőt az ott elvonuló vízvezetéki csőre a saját költségén kutat is szereltetett fel, amelyet Ürményikútnak neveztek el. Az érdekelt telektulajdonosok a tanácsi határozat ellen a királyi kancelláriához fordultak panasszal, célt azonban itt sem értek, mert a királyi kancellária 1847 december 16-án elutasította a panaszt. (Budai levéltár. Mandata regia. 1847. évi 635. sz.) 1846 augusztus 27-én a svábhegyi telektulajdonosok a budavárosi tanácshoz fordultak a Svábhegyre vezető kocsiút jókarba helyezése tárgyában. Beadványukban rámutattak, hogy a már felépült és felépítendő nyaralók céljuknak csupán akkor fognak megfelelhetni, ha a kényelmes közlekedés biztosítva lesz. Kijelentették, hogy hajlandók az útépítési költségekhez hozzájárulni, de a várostól is támogatást vártak. A tanácsi határozatot nem ismerjük, az iratok között fekszik azonban egy 1848 május 4-én kelt kötelező nyilatkozat, melyben az »úgynevezett Servitaháztól egyrészt jobbra a Király-kútig, másrészt balra a Rupp-féle telekig vízfolyással ellátott és kövezett útnak elkészíttetésére« egyenként 100, illetőleg 50 forint hozzájárulást ajánlottak fel. 100 forintot ajánlottak Ürményi József, Koits Pál, Perger Ferenc, Steindl Ferenc, Karezag Benjamin, Heidrich Ferenc, Iábasinszky Teréz, Reisinger János, Friwaldszky Imre, Steindl Károly, Bidschofsky András, br. Eötvös József, Rupp Jakab és Patachich Károly ; 50 forintot ajánlottak Karczag József és Ferenc, Jóry Ferenc, Zlamál Vilmos, Rupp Frigyes, Szuppiny Ödön és Kraits János, de ezek közül Karczag József és Ferenc az út egy részének megcsináltatását is vállalta Patachich Károllyal egyetemben. Az Íratok mellett fekvő elszámolás szerint ez az út 1851/1852-ben elkészült s ezáltal a svábhegyi telkeken épült nyaralók megközelíthetősége biztosítva volt és a további fejlődésnek nem volt többé akadálya. (Budai levéltár. 3076/1867.) Haeufler 1854. évi ismertetésében (Umgebungen von Ofen und Pest, 11. 1.) ezek az utak már készen állóknak vannak jelezve és pedig oly módon, hogy a Krisztinaváros nyugati szélén álló vöröskereszttől szőlőkön keresztül vezetett a főközlekedési út, amelyen át fél óra alatt a tetőre lehetett feljutni (Der Hauptweg führt vom rothen Kreuz am westlichen Ende der Christinenstadt in y 2 Stunde durch Weingärten auf einen Gipfel.). A kiágazó s megyedórával hosszabb út az tígynevezett Rácfejet megkerülve a
