Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei 162-180

A BUDAI HEGYVIDÉK EI^Ő" NYARAI.ÓTEIyEPEI 171 nál jelzett forrás, tudniillik a Délibáb 1856. évfolyama (276. 1.) sem Szigetiről, hanem helyesen Szigligetiről szól. Ezek a legendák indítottak arra, hogy a svábhegyi telepedés kezdeteivel foglalkozzam és kutatásaim során a következőket sikerült megállapítanom : A Svábhegy alsóbb részei a város újratelepítésétől kezdve magánosok kezén voltak, azokon rendszeres szőlőművelés folyt, a nehezebben megközelíthető részek (die auf dem hiesigen Schwabenberg befindlichen oeden Gründe) azonban egészen 1788-ig a város kezén maradtak és ezek terjedelmét a budavárosi tanács 1788 május 21-én kelt jelentése mintegy 1000 holdra becsülte. Minthogy a Svábheg3

?r felső részén 1788-ban még oede Gründe található, a hegy elnevezése semmiképen sem vezethető vissza a szomszédos budakeszi svábok megtelepedésére, amint ezt a Svábhegy monográfusa (Siklóssy I,ászló, 28. 1.) magyarázta. 1788 május 29-én a kamara engedélyt adott a nevezett terület értékesítésére és e célra a budavárosi tanács Kayser mérnök útján kisebb-nagyobb telkekre osztotta fel, amelyek 1788 június 19-én kerültek eladásra. Az árverés eredményeképen összesen 778 holdat értékesítettek 29.901 forintért, amely összegből 14.594 forintot azonnal kifizettek a vevők, 15.307 forintról pedig kötelezvényt állítottak ki. Összesen 86 parcella került magánosok kezébe olyanformán, hogy egy-egy vevő több parcellát is összevásárolt. A legnagyobb vásárló Prochaszka Péter volt, aki 240 */

ia holdat vett meg 8656 forintért. Kivüle csupán Niedermayer Ferenc vett meg még nagyobb darabot, nevezetesen 139 holdat 4861 forintért. (Budai levéltár, Cameralia anni 1788. No. 62.). A telekátírási jegyzőkönyvekbe csupán később iktatták be a vásárlásokat, mikor a vételár már teljes kiegyenlítést nyert. Adlitzer Márton 27% holdas telekszerzését p. o. csupán 1791 március 7-én, Niedermayer Ferenc 139 holdas telekszerzését pedig 1791 december 16-án iktatták be. Prochaszka Péter 240,

1

j

1% holdas telekszerzéséből 109 holdat 1790 december 30-án írtak a nevére, de ugyanakkor tovább is adta a telket a következőknek : Meatovics Péter, Szuknovics Márton, Vukassinovics János, Stolisics Stipán, Szuknovics Mátyás, Krztics András, Bskulics Tamás, Koztics János, Valarovics Tódor, Csepregalovics Péter, Arzenovics Gergely, Popovics János, Theodorovics Dániel, Meatovics István, Csepregalovics Tamás, Theodorovics János, Bosnyakovics Mihály és Petics Mátyás. A vevők mindannyian rác nemzetiségűek voltak és több mint félszázadon át közösen birtokolták a megvásárolt 109 holdas erdőt, mely a mai Városkút feletti magaslatot borította és ez a magaslat a közbirtokosok nemzetisége után Raitzenkopf-nak, magyarul Rácfej -nek neveztettett mindaddig, amíg Döbrentei Gábor indítványára a Vezérhalom elnevezést nem kapta. Budaváros 1836. évi nagy térképén a Svábhegynek a mai Városkút feletti része még jóformán lakatlan, csupán néhány vendégfogadó áll itt es köztük három névvel is el van látva, nevezetesen az Adlitzers Wirtshaus, a Niedermayers Wirtshaus és a Zur Aussicht Wirtshsaus. Az Emich Gusztáv kiadásában 1851-ben megjelent térképen ezzel szemben a vendégfogadókon kívül már. nyaralókat is találunk ott, nevezetesen az Orbánhegytől; felfelé haladva : Heinrichs I^andhaus (Heidrich helyett), 'Blauer^tern, 'Sauers