Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei 162-180

A BUDAI HEGYVIDÉK E&SŐ NYAKAI^ÓTEI^EPEI 169 gesetzt werden dürfte, einen löblichen Magistrat ersuchend um die Bewilligung den erwähnten Grund verkaufen zu dürfen bey einer hochlöblichen Königlich Ungarichsen Hofkammer einzuschreiten. Széchenyi Istvánnak a kamaraerdő parcellázására vonatkozó javaslatát a budai tanács 1838 március 12-én terjesztette fel a kamarához s a javaslathoz tartozó indokolásból a következőket emelte ki : a kamaraerdő jelenlegi jövedelmezősége nagyon csekély s az eladásból befolyó pénz kamatai nagyobb jövedelmet biztosítanának; a kamaraerdei telkek a beépítés után az adóbevétel fokozására szolgálnának s a nyaralóépítések munkaalkalmakat is biztosítanának a budai lakosságnak ; végül az időpont is alkalmasnak látszik a telkek értékesítésére, mert máris sokan érdeklődnek a telkek iránt. A számvevőségtől kapott jelentésből arról győződött meg a budai tanács, hogy a kamaraerdő holdanként és évenként átlag 2 forint és 32 krajcár jövedelmet hajt, amivel szemben holdanként 100 forint vételárat lehetne kapni, ami évenként 5—6 forint kamatot hozna. A kamaraerdő évi összjövedelme 1800 forintra becsülhető, ami úgy áll elő, hogy a 350 holdnyi erdőterület jövedelme, holdanként 2 forint 32 krajcárt véve alapul, évenként 886 forintot, a 67 holdnyi rét és 40 holdnyi megművelésre alkalmatlan terület évi bére 812 forintot, a kocsmabérlét évenkint 102 forintot tesz ki. Ezzel szemben a telkek értékesítéséből a faeladást is beleértve mintegy 67.680 forintra lehet számítani, aminek évi kamatja 4061 forintra becsülhető, tehát a jelenlegi bevételekkel szemben évi 2260 forint lenne az elérhető jövedelemtöbblet. Figyelembe veendő ezenfelül az is, hogy a kamaraerdő területe ezidőszerint adómentes, az értékesítés után pedig évenként legalább 356 forint adót szolgáltatna be; de fig3^elembe veendő az is, hogy a nyaralóépítések munkaalkalmakat teremtenének s a felépítendő nyaralók a város szépítésére szolgálnának. Az előadottak alapján a választott polgárság a telkek értékesítése mellett nyilatkozott s utasította a tanácsot, hogy az értékesítés engedélyezése ügyében tegye meg a szükséges lépéseket. A kamara 1840 február 5-Î leiratában megadta erre a szükséges engedélyt. (Budai levéltár. Cameralia 1838. évi 1130. sz.) s egy évtizedes vajúdás után meg lehetett kezdeni a kamaraerdei telkek értékesítését. A kamaraerdei telkek értékesítéséhez fűzött remények azonban nem váltak valóra és a budai választott polgárság 1843 szeptember 11-én tartott ülésén az elnöklő Thoma József szószóló kénytelen volt bejelenteni, hogy a szeptember 7-én megtartott árverésen egyetlen vevő sem jelentkezett, minthogy pedig az addigi árveréseken csupán 38 holdat sikerült eladni, a további árverések beszüntetését indítványozta. A választott polgárság ilyen értelemben határozott és indokolásul azt hangoztatta, hogy »a mostani pénzszűke miatt jobb eredményt várni nem lehet«. Bz az indokolás nem felelt meg a valóságnak, mert ugyanakkor a budai hegyvidéken, nevezetesen a Svábhegyen és a Szép Juhászné-vendégfogadó környékén nagyarányú telekforgalom indult meg, amelyben túlnyomóan pestiek vettek részt. A pénzszűke itt egyáltalán nem látszott meg, s a kamaraerdei telkekre a valóságban azért nem akadt vevő, mert az érdeklődés időközben másfelé fordult, amint azt Széchenyi előre megmondta. A kamaraerdőből eladott 38 holdat nem pesti ember vette meg, hanem