Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

4 DR. LUX KÁLMÁN a figyelmet, ez a templom emeletes oratórium épülete, melynek földszíntjén a Jézus Szent Szívéről nevezett kápolna foglal helyet. A földszinti kápolnát az elébe épített árusítóbolt teljesen eltakarta. Kívülről csak az árusítóbolt teteje felett a falba vágott négyszögletes kisablak sejttette, hogy mögötte világított helyiség rejtőzik. A négyszögletes ablakocska fölött csúcsíves festettüvegezésű ablak tűnt fel, melynek alsó részét befalazták. Az oratórium épület délkeleti falán csúcsíves fülke látható, mely eredeti gótikus ablak maradványa, melyet belülről elfalaztak. Az egymás mellett levő két csúcsíves ablak az oratórium falain végig futó közös övpárkányon áll. Az oratórium épület mellett kelet felől alacsonyabb nyolcszögletes dísztelen toldalék látszott, mely az emeleti oratóriumhoz felvezető csigalépcsőt foglalta magában. B közönséges szükségépítkezés a mögötte levő csúcsíves szentélyablakot részben eltakarta. A keleti oldalon, az árusítóboltok teteje fölött a szentély három, különböző méretű, különböző alakú csúcsíves ablaka tűnt fel. Szinte a boltok tetőzetéből látszottak kinőni a támpillérek, melyeknek végződései különböző megoldást mutatnak. Míg az oratórium épületéhez legközelebb eső támpillért egyszerű rézsűs kőlemez takarja, addig a következő támpillér fejezete a szentély keleti fala melletti támpillérek végződéseihez hasonló kiképzést mutat. B támpillérnek a szentélyfalhoz való csatlakozása fölött a falsíkból kiálló sávot láthatunk, melyet egymás fölé négy sorban elhelyezett-páros csúcsíves fülkék díszítenek. Hasonló diszítményt látunk a következő átlós állású támpillérnél is, de itt ez a sáv tompa élszögben találkozó két síkból alakult, melyek párhuzamosak a szabályos nyolcszög oldalai irányában épített szentélyfalakkal. A kiálló sáv egy-egy sikjára egymás fölé helyezett három különböző nagyságú csúcsíves fülke-diszítményt vágtak, melyek az ő együttesükben a sávnak létraalakjára emlékeztető árnyékhatást kölcsönöztek. A szentélyfalakat különben teljes terjedelmükben sima vakolattal borították s ez a dísztelen vakolat sivár külsőt adott fővárosunk e legérdekesebb s egyúttal legrégibb műemlékének. Tekintsük meg a templom belsejét. A nyugati főbejáraton boltozott csarnokba lépünk, melynek három nagy ívén át betekintést nyerünk a templom hangulatos terébe. B csarnok fölött van az orgonakórus, melyet 1835-ben Hild József terve szerint megbővítettek úgy, hogy a régi kórusfal elé hat dór oszlopon és két falpilléren nyugvó árkádfalat emeltek s a két fal közti teret átboltozták. A múlt századbeli bővítés renaissance reminiscenciákat mutat és nem egészen illik bele a templom barokk intérieur) ébe. A zenekórus alatti boltozott csarnokból baloldalt ajtó nyílik az északi toronyban levő csigalépcsőhöz, mely az orgonakarzatra vezet. A jobboldali torony földszinti terét e csarnokból nem lehet megközelíteni, mert a kettő között meghagyták a templom legrégibb részét, a XII. századbeli bazilika déli tornyának falmaradványát. Az itt keletkezett fülkébe imazsámolyt tettek, falát pedig a Megváltó keresztjével ékesítették. B csarnokból a templom tulaj donképeni terébe lépve a szentély felé esik tekintetünk, hol három nagy ív ötlik szemünkbe, melyek betekintést engednek magába a gótikus szentélybe. A középső kosárívalakú nyilas a legnagyobb s a szentély középhajójának csúcsíves arcus triumphalisa fölé emelkedve, azt magába olvasztja. A két szélső íves nyilas sokkal