Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
À budapesti belvárosi plébániatemplom» A budapesti belvárosi Nagyboldogasszonyról nevezett plébániatemplom körül épített árusítóboltok lebontása és a falakat takaró vakolatok eltávolítása után nagyjelentőségű archeológiai leletek kerültek napvilágra, melyek a templomépítés történetét egészen más világításban mutatják, amint azt műtörténészeink azelőtt vallották. Általános volt a felfogás, hogy a templomnak csak szentélye gótikus, ellentétben hajójával és két tornyával, melyek barokk ízlésben a XVIII. század első felében épültek. Ezt a felfogást a legújabb kutatások megdöntötték. Bizonyítást nyert, hogy a bizonyára erősen megrongált, sokkal kisebb XII. századbeli régi románstílű bazilika helyén a XV. században a mainak teljes terjedelmében építették fel gót stílusban az új templomot. Tehát nemcsak a szentély, hanem maga a templomhajó is a középkor alkotása. A szentély az idők folyamán kevesebbet szenvedett s azért úgy kívül, mint belül megtartotta gótikus jellegét. Bzzel szemben az erősen megsérült és a történelmi feljegyzések szerint is elpusztultnak jelzett hajórészt a megmaradt régi középkori falak felhasználásával 1725-től az 1740-ik évig terjedő időben barokk stílusban teljesen átépítették. A templomnak a Duna felé néző nyugati homlokzata egységes barokk jelleget mutat. Egyedül a tornyokhoz simuló támpillérek ejtenek gondolkodóba szokatlanságuknál fogva. E támpillérek még az eredeti gót építkezés maradványai. A homlokzat középső részét hat ion fejezetű falpillér három részre tagozza. A szélső pilléreket még egy visszaugró negyedpillérrel erősítették meg a jobb esztétikai hatás kedvéért. A középső mezőben, a templom főtengelyében van annak gazdagon ékesített főbejárata, melyet díszes falpillérek szegélyeznek. A kapupillérek megszakított párkányain szépen mintázott angyalalakok ülnek, a kapunyilás fölött pedig a felhőkön trónoló Szentháromság szobra ékeskedik. A felhők közül előtűnő szeráffejek az angyalok karát jelképezik. A szép szobormű a XVIII. század elején működő Hörger neves budai szobrász alkotása. A kapu tölgyfaszárnyait a múlt századvégi helyreállítás alkalmával készítették. A kapu fölött nagy hárpmosztású ablak világít a zenekórusba, melynek jobb világításához a két szélső falmezőben levő keskenyebb ablakok is hozzájárulnak. Ezeknek az ablakoknak csak alsó részét üvegezték, felső részüket befalazták. A két szélső ablak alatt üres szoborfülkék látszanak, amilyenekhez hasonlókat a toronyfalakon is alkalmaztak. A homlokzat középső részét pilaszterekkel tagozott, háromszögletes orommal lezárt homlokfal koronázza, melynek közepét nagyméretű befala2. Tanulmányok Budapest múltjából II.