Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86
CHINOISERIE-FAI^FESTMIÎNYEK B UDÁN 83 meggyőznek arról, hogy az irodalom és a zene hasonló tárgyú mesterművei, Shakespeare »Velencei kalmár«-]a és »Othello«-]a, Eessing »Bölcs Náthán«-ja, Gluck »Mekkai zarándok«-jai, Mozart »Szöktetés a Szerailbók-ja és a számtalanszor előadott Varázsfuvola a keleti alakok és jelenetek iránt fogékony és jól előkészített közönséggel számolhattak. Nem habozunk a felsorolt előadások jelenetezései, dekoratív kivitele és az Apród-utcai falfestmények között szoros stílusbeli összefüggéseket, sőt egyenesen okozati kapcsolatokat feltételezni. Kmellett szól a keskeny térsíkban ábrázolt jelenetek és hátterek közt mutatkozó ellentét, mely utóbbiak úgy orientalízáló, mint klasszicizáló elemeiben valóban kulisszaszerűén beállítottaknak látszanak. Ezt az irodalmi produkciót kiegészíti a grafikusok munkája, akik azonban nem didaktikai, hanem gyakorlati célokat követtek, mintalapokat készítettek dekorációk számára. G. W. Schultz 18 ) egész hosszú sort közöl belőlük : az idősebb és az ifjabb Peter Schenk Amsterdamból, Pierre van der Aa Eeidenből, Johann Joachim Püschel Eeipzigből, Joh. Jak. Wolrab, Christoph Weigel, Joh. Chr. Weigel, F. P. Iyindner, Georg Püschner, Paul Decker, a P. K. C. monogrammista Nürnbergből, Jeremiás Wolf, Martin Engelbrecht, Jos. Eriedr. Eeopold, Albrecht Schmidt, Joh. Jak. Baumgartner, Elias Baeck, Abraham Drentwert Augsburgból, az ismeretlen eredetű Rüdiger és mindenek előtt a második meisseni korszak nagy fellendítője Johann Gregor Höroldt. Metszeteik mind a XVII. század utolsó és a XVIII. század első negyedében készültek. A felsorolt művészek közül a mi szempontunkból az augsburgi Elias Baeck különös fontossággal bir. Különösen kiemelendő két ibolyakék tussal kihúzott tollrajza az augsburgi Maximiliansmuseumban, melyek közül az egyik G. W. Schultz 19 ) által közölt ábrázolás mintha nemcsak részletekben, hanem kompozícióban és képhatásban is szinte közvetlen mintaképéül szolgált volna szerecsenfejedelmet ábrázoló falfestményünknek. E. Baeck lapjait Jos. Eriedr. Eeopold metszette, még pedig négy sorozatból álló szériában. A sorozatok 6—6 lapból állottak, a második (7—12) és a negyedik (19—24) a drezdai »Kupferstichkabinett«-ben találhatók. A már említett lap minden lényeges viszonylatban megegyezik freskóképünkkel. A kompozíció tengelyében ezúttal gazdag öltözetű keleti előkelőség áll, ki nemcsak testtartásában és álló motívumában emlékeztet a mi szerecsenünkre, de könnyen felemelt jobb karjának gestusa és a kinyújtott mutatóújjal; ábrázolt kéz úgyszólván szószerint van átvéve az augsburgi mintaképről. A háttérben pedig szakadékos sziklán keletázsiai kastélyépület áll, mely ugyan egyszerűbb és karcsúbb körvonalakat tüntet fel, mint a komplikált várrendszer a mi képünkön. De nem lehet vitás, hogy a képszerkezet és tartalmi jelentőség mindkét esetben azonos. Nagyon feltűnő ezenkívül a mindkét képen észlelhető sajátságos ellentmondás az alakok arányaiban. Az előtérben helytelenkedő szolgaszemélyzet, a jobb oldalon látható Pierrot kivételével, itt is egy fantasztikus törpefajhoz tartozik. A legelői álló, rövidnyelű ernyőt tartó tacskó azonkívül nemcsak ruházatában, bő bugyogójában és a testhez tapadó szűk kabátjában, hanem groteszk tartásában, a mélyen lecsúszott öv felett eléggé komikusan kidagadó, hasával a szóbanforgó falkép lovászához hasonlít. 7*
