Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86
CHINOISERIE-FAI^FESTMÉNYEK BUDÁN 79 Ezen provinciális műgyakorlatnak szükségszerűen eklektikus beállításánál a legkülönneműbb behatásokkal kell számolnunk. így mindjárt az első sorban feltűnő keleti elemek a XVIII. század budai festészetében háromféle eredetre vezethetők vissza, hogy végre épenséggel nem szervesnek nevezhető együttesben találkozhassanak. A keleti hangulattal átitatott képsorozat először is olyan eszmetársulásokra és ízlési motívumokra támaszkodhatik, melyek éppen Budán inkább otthonosak lehettek, mint Európa okcidentális kultúrközösségének akármelyik más városában. Falképeink keletkezésekor (a Louis Seize-díszítő-rendszer a XVIII. század 80-as éveire utal) alig száz év múlt el, hogy Magyarország fővárosa a félhold uralma alól felszabadult és hogy a nyugat szellem- és formavilágához vezető, egykor lehetőleg legszorosabb szálakat újból felvehette. Más helyen 7 ) már igyekeztem volt kimutatni, hogy ez az átmenet csak nagyon lassan, fokozatosan történhetett. Kivált az iparművészetben a keleti formák és a keleti technikák még sokáig érvényben maradtak. Hiszen a »grande art« művelői a század egész első felében a nyugati területekről jött idegenek voltak. Mikor az ábrázoló művészetek a század vége felé már bizonyos, egyelőre még szerény méretű autonóm életre keltek, ezek a visszaemlékezések tudat alatt még akkor is továbbhatottak volna, ha a »chinosierie« divatáramlata történetesen nem kölcsönzött volna nekik új időszerűséget. De eltekintve a korízléstől, a keresztény ikonográfia mindig olyan témákkal is rendelkezett, ahol nagy előszeretettel keleti ruhás vagy a fekete fajhoz tartozó alakokat szerepeltetett. Ilyen kompozició volt a napkeleti bölcsek ábrázolása, melynél az egyik király már a XIV. század óta rendesen mint csillogó öltözetű szerecsenfej edelem van feltüntetve. Hasonló alkalmat nyújtottak falfestményeink keletkezése idejében az úgynevezett »fekete madonnák« és az akkoriban nagy tiszteletnek örvendező Xaveri Szent Eerenc, India apostola halálának az ábrázolása. Ezt a helyzetet most már körülbelül ugyanabban az időben készült budai táblaképekkel is illusztrálhatjuk. A buda—vízivárosi Szent Anna plébániatemplom egyik Franz Wagenschön kezétől származó olaj képén látjuk azt a jelenetet, amint egy szerecsen és egy kinai megtalálják egy elhagyott szigeten a feszületet magához szorító, haldokló szentet. 8 ) Főleg a kinai ruhájának a kezelése pontos és megbízható mintaképekre vall. Ez az ábrázolás nagyjában ismétlődött a budavári és székesfehérvári templomokban és a buda-vízivárosi Szent Flórián-kápolna oltárképénél. 9 ) Az utóbbi meglehetősen megrongált állapotban jelenleg a Fővárosi Múzeumban van. 10 ) A staffage-alakok között feltűnik egy a copf divatja szerint öltözött és egy paszományos magyarruhás férfi alakon kívül a jobboldalon álló zöldruhás, barnaköpenyeges, fehér turbános mór, balkezében hosszúnyelű ernyővel, mely nem csak itt, hanem az egész vonalon a keleti benyomás főkriteriumaként szerepel. A nyugati divat, a magyar ruha és a keleti kosztümök együttes előfordulása nagyon jellemző tünete a »chinoiserie« ízlés utolsó szakának, a porcellánfestészetben is állandóan visszatér és eléggé furcsa keverékben falképsorozatunkon is látható. Vajjon ehhez hasonló jelenetezés Falkoner Xaver Ferenc azonostárgyú táblaképén is előfordul-e, melyről Némethy L ajos 11 ) mint dr. Paid orvos tulajdonában
