Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86

CHINOISIÎRIIO-FAI

/

FF,STMÉNYEK BUDÁN 77 ajtónyílás megfosztott. Még sívárabb a helyzet a keleti falnál, ahol mindjárt két hasonló ajtónyílás (az egyik még használatban) éppen csak annak a megállapítását engedi meg, hogy az egész díszítőrendszer nagyjában megfelelt a többi falaknál tapasztaltaknak. A részletekre nézve azonban, példának okáért arra a kérdésre, vajjon a keleti motívumok itt is ismétlődnek-e, adós maradt a felelettel. Éppen ezek az utóbbiak e művészi szemszögből nézve teljesen jelentéktelen falképeket kultúrtörténeti problémává avatják. Hiszen ez az első •eset, hogy ilyen a »chinoiserie« és »indianisme« fogalma alá eső faldíszek Buda területén és a hogy látom magyar földön egyáltalában napfényre kerültek. Késő előfordulásuk is (a L,ouis Seize-dekorációk csakis a XVIII. század 70-es évei utáni keletkezési időre vallanak) Buda egészen sajátlagos történeti helyzetének felel meg. Az ilyen keleti motívumok felmerülése, még pedig a legszorosabb kapcsolatban L

ouis Seize, sőt kezdő empireelemekkel, első pillantásra meglepőnek látszik. Ilyen keretekben, ilyen dekoratív formák kíséretében és ilyen formafelfogásban inkább klasszikus jeleneteket, de minden esetre egészen más természetű ikonográfiát várnánk. Művészettörténeti, fejlődéselméleti nézőpontból az egész tényállás meglehetősen közömbös. Ha pedig meg akarunk elégedni azzal, hogy az adott történeti erőkből magyarázható helyzetben és annak kultúrtörténeti elemzésében szintén tudományos feladatokat lássunk, ebben az eklekticizmusban nemcsak érdemleges helytörténeti következtetéseket, hanem többé-kevésbbé fontos, de egyetemes jellegű kultúrhistóriai eredményeket is rögzíthetünk le. Annyi bizonyos, hogy ezek a budai »chinoiserie« munkák erősen »post festum« kullognak. Hiszen ennek az ízlésnek az európai művészetben akkor már egy századnál hosszabb története volt. Első fellépése és terjedése szorosan összefügg a híres hollandi kereskedelmi társaság

3

) (Handelskompagnie) működésével. így tehát csak természetesnek látszik, hogy a keletázsiai és indiai művészet európai kihatásának első szakában (a XVII. század közepétől a XVIII. első két évtizedéig) első sorban a delffti fajanszgyár termékei maradtak a számtalanszor másolt és variált mintaképek. Kbben az időben az európai művészek első sorban a kinai és japán porcellánokat, továbbá a lakkmunkákat, textiliákat és grafikai munkákat utánozták. A közvetlen másolásnak ebben a szakában találkozunk számtalan, ernyőkkel sétáló mandarinokkal, mandulaszemű kínai hölgyekkel, buddhista istenségekkel, a kísérteties faunával, exotikus flórával, fantasztikus palotaarchitektúrával stb. A keleti hatás második fázisában pedig, mely a tulajdonképeni rokokóformáknak a dekorációban való fellépéséig terjed, a keleti elemek lassan összekeverednek európai képzetekkel és életformákkal. A fajansz- és porcellánfestészet most első sorban grafikai mintalapok után igazodik, melyek már kivétel nélkül Európában, főleg Augsburgban készültek.

4

) Az üyenkor előadott kerti-, harci- és táncjelenetekben már nem »született« kínaiakat szerepeltetnek, hanem keleti ruhákba bujtatott európaiakat, a rendesen komikushatású kompozíciókat már maguk az európai tervezők gondolták ki, a burleszk hatások tehát már az ő rovásukra Írandók, a rokokó lelki alkatából magyarázandók. Igaz, hogy még ebben a tekintetben a kínaiak már bizo-