Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86

74 DR. HORVÁTH HENRIK hogy a bejárat a kapualjból vagy egy földszinti helyiségből felvezető lépcsőn keresztül történhetett, amire a Balkánon található ozmán profánépítészet köréből nem volna nehéz analógiákat felsorolni, még akkor is megfejtetlen maradna a rejtvény. Ez esetben felmerülne az a kérdés, vájjon valóban csak ez az egy helyiség birt-e ilyen titokzatos elzártsággal? Hogy az első emelet többi helyiségeinél milyen volt a helyzet, esetleg a ház lebontásával kapcsolatosan még kiderülhet. Akkor a mész- és festékrétegek tüzetes megvizsgálása talán arra is fényt vethet, vájjon a ház többi szobája szintén hasonlóan volt-e díszítve vagy nem? A közvetlen a kifestett szoba mellett fekvő helyiség, ahol az ilyen vizsgálat most lehetséges volt, ellene szól ennek a feltevésnek. A szóban forgó szobának egészen sajátságos helyzete aránylag szerény méreteinek dacára érdekes adalékokat nyújt nemcsak a XVIII. századi Buda profánépítészetére, hanem társadalmi kultúrájára nézve is. A kávéháznak egy előttünk ismeretlen célra elkülönített helyiségéről lehet szó. Sajnos, minden támpont hiányzik, hogy ebből a helyzetből és a képeknek nyilvánvalóan erotikus jellegéből messzebbmenő következtetéseket levonjunk. Maradjunk egyelőre a falfestményeknél. Nagyjában itt két lényegben és stílusban erősen eltérő díszítő mód nem minden ellenmondás nélkül kapcsolódik egymásba ; egy falképsorozat és egy ornamentális rendszer. Mindegyik falon két nagyobb képmezőt találunk, a keleti fal kivételével, ahol ezeknek a helyét a két ablaknyílás lefoglalja, úgy hogy itt egy tisztára ornamentálisan kezelt falfelülettel van dolgunk. A fal részarányosán elhelyezett ablaknyílások által három álló téglalapra van tagolva. Felső lezáródásul és az ablaknyílások keretéül szolgál egy szalagokkal átfont pálcika-motívumból álló díszítő sáv. A díszített falmezők pedig egy körülbelül 1/2 méter magasságban alkalmazott talapzaton állanak és három kagylószerűen végződő festett fülkét mutatnak. Ezekben egy-egy gazdagon kiképzett, még halk rokokó-hangulattal átitatott Loouis Seize-stílusban tartott váza foglal helyet. A középső fülke a keskenyebb falsíknak megfelelően jóval karcsúbb idomokkal tüntet. Még a fülkéivvonal kiindulási magasságában végig futó, festett párkány is valamivel magasabb, mint a két oldalfülkénél. A két ablakmélyedés oldalfalain jobbra és balra egyegy nyitott virágvázát találunk, míg fent rozettáról lebegő gyümölcsgirlandok csüngenek le. A vázák ellentétben a tulaj donképeni faldíszhez tartozókkal jóval szigorúbb körvonalakat mutatnak, az egész kivitel is eltér a faldekoráció egyhangú grisaille-stílusától, a színezés, melyben az élénk rózsaszín dominál, mozgalmasabb, hangsúlyozottabb. Az ablakfülke díszítését fent nagy rozetta zárja le, melyből az oldalakon alkalmazottakhoz hasonló gyümölcsgirlandok ágaznak ki. Jóval több érdekkel bírnak az alakos kompozíciók. Első sorban az északi falon, ahol mind a két kép megmaradt, igaz, hogy erősen megrongálva, de legalább egész terjedelmükben. Fent a már említett párkánysáv egyenesen tovább fut, míg lent a festett talapzat szintén még némikép kivehető. A közepén egy későbbi ajtónyílásnak durva befalazása látható a festett vázafülke helyén, melyből csak kagylószerű felső bezáródása maradt fenn. A két kép körülbelül egy méter magasságban kezdődik és kettes keretezést mutat. A külső keret babérfonatból áll, míg a belsőt