Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Garády Sándor: Mátyás király buda-nyéki kastélya 99-111
Joggal állíthatjuk tehát, hogy ez a kastély kertjének kerítőfala lehetett. Másféle falmaradványokról, tehát a kastély maradványairól azonban nem volt tudomásuk. Ezeknek az adatoknak birtokában, a Vadaskert falának föltárása után 1932 őszén kerestem föl Simontsits Elemér valóságos belső titkos tanácsos, felsőházi tagot és megemlítettem neki, hogy kutatásaim Mátyás kastélyát illetőleg neje Hidegkúti-úti telkéhez vezetnek. O említette azután, hogy a báró Gerliczy családban, amelytől neje a telket a rajta levő házzal együtt a rokonság révén örökölte, szájhagyomány volt, hogy a telken Mátyás király vadászkastélya állott és pedig épen ott, ahol a kerti ház állott. Ez a hely a telken levő kimagasló domb, amely gyaníttatja, hogy alatta romok lehetnek. A kerti házat nyilván báró Gerliczyék kegyeletből építették a romokat rejtő halomra, mintegy emlékéül Mátyás királynak és kastélyának. Oromfalán egy fülkében Hunyadi Mátyás gipszszobra volt látható. Haeufflër és Rupp tehát a helyben is tévedtek. Ez különben érthető, mert ők a vadaskertet a Zugliget és Svábhegy környékén gondolták. Haeuffler ezt az állítását azonkívül a ferenchalmi kápolna közelében levő épületbe befalazott, ma is látható csúcsíves faragványra alapítja. 13 ) E faragvány épen úgy, mint a ferenchalmi kápolna bejárati homlokfalán láthatók, a Szép Juhásznénál volt Páloskolostor romjaiból kerülhetett oda. 14 ) Különben a stílus maga is eldönti, hogy az nem származhatott Mátyás király valamely épületéből. Hiszen ő renaissance stílusban építkezett. Fent fölsorakoztatott következtetéseink helyességét a megkezdett ásatások igazolták. Az ásatásokat a telektulajdonos szíves engedelmével és a Székesfőváros áldozatkészségéből a múlt 1931. évi november hó 25-én megkezdettük. Az első kutatóárok helyét a kertház bejárata előtt közel észak-déli irányban választottam. Ugyanis itt volt a halom legjobban kiemelkedő pontja. Csakugyan húsz centiméter mélységben már méter vastag falra és nyolcvan centiméter mélységben meg un situ« vagyis a helyénfekvő égetett agyagtégláburkolatra akadtunk. A burkolatot alkotó téglák rombus alakúak és az idő vasfoga azokat már erősen megviselte. Rajta fekve szerte-széjjel a többi törmelék között ugyanilyen és azonkívül négyzetalakú, de zománccal borított égetett agyag burkolólapokat találtunk. Ugyanezen a helyen lelt két első faragott kődarab — egy mellvédő (ballustrade)-korlát lábazati kövének része és egy csigavonalas ajtóvagy ablak-süvegrész — már a megtalált épület renaissance stílusára is kétségtelen bizonyítékul szolgált. A beállott fagy és havazás miatt az ásatási munkálatokat december hó 7-én abbahagytuk. Közben a terület parcellázása határoztatván el, az idei tavaszon ezzel kapcsolatban a tulajdonosok a telken tekintélyes egyengetési munkálatokat hajtottak végre. A »G« helyen levő nagy gödröt töltötték föl. Mintegy 1600 m 3 földanyagot mozgósítottak. Ezt részben a megtalált kastély helyéről, részben az attól észak-északnyugatra mintegy 140 méterre eső dombból termelték. A folyó évi március hó 12-én a székesfőváros képviselőinek részvételével tartott helyszíni szemlén abban állapodtak meg a telektulajdonossal, hogy a rommaradványokat borító földréteget a tulajdonosok elhordatják a talaj egyengetési munkákhoz, azután kezdünk hozzá az ásatások további folytatásához. Közben azonban úgy alakult 103
