Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Nagy Lajos: Régi pesti és budai játékkártyák 134-140

a XXI-es tarokon Buda és Pest látképét örökítette meg. (Mellékletünk baloldalán a második darab.) B lapnál rövid időre megállhatunk, mert alkalmasabb darab nem igen kínálkozik a kártyafestőmesterek rajz- és dekoratívtudásának fokmérőül való bemutatására. (Lelt. száma 1342., Fővárosi Múzeum.) Önkéntelenül a korabeli pesti rézmetszők jutnak eszünkbe, akik számos lapon örökítették meg a két testvérvárost. Ha nem is a jobbakra gondolunk, hanem a céhlevelek rézlapjait tucatszámra gyártó másodrangú mesterekre, kimondhatjuk, hogy kártyafestőink messze elmaradnak még ezektől is. Kártyafestőknél a kimondott rajztudás másodrendű szerepet játszott, egy-egy jellegzetes figura megteremtése volt á fontos, lehetőleg erősen karikaturaszerűen beállított helyzetben, hogy a játékos figyelmét lekösse. K célhoz a színezést is segítségül kellett venni s bántó, éles ellentéteket keresni. A nevükben foglalt »festő« szót ezért csak a mesterségükre szabad értelmezni és sohasem a képességükre. Pedig Schneider is annak képzelte magát, egyik tarokjátékán olvashatjuk : »

Joseph Schneider Kartenmahler — In Pest in der Kleine Kreutz Gassen No. 485A (Nemzeti Múzeum lelt. száma 132/881. 4.) A XIX. század közepe technikai előállítás tekintetében is fordulópontot jelent. Az acélmetszés behozatalával a kártyák külalakja megváltozik, s a ma is használatban lévő kiállításukat és formájukat érik el, amihez a fejlődés egyik legfontosabb eleme járul : a külső simasága. 1840ben telepedett le Pesten a prágai Chwalowsky Edmund, akinek kártyáin figyelhetjük meg legelőször a változást. Egy a Fővárosi Múzeumban lévő példánynál a makk7-esen a következő jelzést olvashatjuk: »Feine Schweitzer Deutsche-fabricirt von Edm. Chwalowsky Ungergasse No 468 in Pesth«. Általános lesz, hogy a kártyagyárosok pesti és budai látképekkel és egyes nevezetesebb épületek képével díszítik lapjaikat. Ez az újítás egyrészt megszerettette a fővárost lakosaival, másrészt népszerűsítette gróf Vasquez, Weissenberg, Rohbock, Alt Rudolf és mások, térképek szélein, önálló lapokon vagy leíró művekben megjelent rajzait és metszeteit. így látjuk ezt Giergl István csinos lapjain (mellékletünk jobboldalán az alsó három lap), melyek nem egy esetben Pest és Buda azóta már eltűnt épületeit örökítették meg. (Lelt. száma 8150.) E tekintetben Zsiros István gyárából kikerült »Legújdonabb magyar nemzeti Tarok Kártyák« jelzéssel kiadott csomagjának több darabja művészi szempontból sem megvetendő (mellékletünk jobb oldalán a felső három darab). A magyar címer, a nemzeti szín s a díszmagyarba öltözött alakok a kis pesti képeken kívül csak növelték elterjedését abban a korban, midőn a hazai állapotokon kesergő polgárság vállaira épen az elnyomatás súlyos évtizede nehezedett. (Lelt. száma 2194., Fővárosi Múzeum.) Kedvelték a miniatűr-kártyákat is. Ilyeneket elsősorban Chwalowsky és Wilner készítettek. A kis lapok finom, vékony vonalú ábrázolásait azonban már nem a kártyakészítők metszik rézbe, vagy acélba, hanem hivatásos rézmetszők és rajzolók. A Nemzeti Múzeum egy »Mayer és Wilner Pesten« jelzetű csomagjában a tök alsón olvasható a rézmetsző neve : »Tormdsy metz.« (Lelt. száma 13/915. 4—5.) így készülhettek a látképes taroklapok is pl. a »Neueste Ansichten Tarok von Josef Wilner in Pesth« jelzésű csomagban, hol a vidéki látképek is nagy számban szerepelnek. A látképes kártyáknak máshol is nagy divatjuk volt. A pesti darabok azonban a külföldiekkel is kiállják a versenyt. Példa erre Mathias Koller 137