Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75

Egészen más elbírálás alá esnek az eredeti képek és rajzok. Ezeknél a metszőkéhez hasonló eljárás már azért is kevésbé valószínű, mert az ilyen lapok aránytalanul ritkábbak. Nem állítjuk, hogy az ilyen módszerek itt a priori ki volnának zárva. Egyes esetekben minden bizonnyal ki is mutathatók, sőt előfordulhatott az is, hogy a rajzok régebbi metszetek után igazodtak. Ilyen egészen speciális helyzetekből magyarázható kivételek azonban csak megerősítik a szabályt. Az eredeti műalkotás magasabbfokú szpontanéitása már maga is közvetlenebb belső vagy külső élményt, szorosabb kapcsolatot revelál a művész és témája között. Némi fenntartással szabad tehát csak feltételezni, hogy a sikerültebb képhatás és a személyes tapasztalat között bizonyos határozott viszonylatok sejthetők. Ezen apriorisztikus, minőségbeli kritérium helyességét a rendelkezésünkre álló anyag is bizonyítja. Eltekintve a Faust-festménytől, mely kompozíció, festői valőrök, képszerűség tekintetében feltétlenül első helyen áll a Budát ábrázoló műalkotások között, itt még a már említett sárvári mennyezet­képre és a Geffels-féle festményre hivatkozhatunk. De utalhatunk ezen­kívül a gyérszámú kézirajzokra is, melyeknél úgy a megegyezések, mint az eltérések súlyosabb jelentőséggel bírnak, a hitelességnek egy magasabb fokát képviselik, mint az unalomig elcsépelt metszetek és metszetcsoportok. Ha tehát az alábbiakban kiderülne, hogy az a kevés fenmaradt eredeti rajz a Faust-festmény topográfiai és építészeti adataival megegyezik, vagy pedig azoktól könnyen megmagyarázható okokból eltér, ezzel újabb és — biztosan állítható—• döntő támpontokat kapunk a régi budai város­képre vonatkozólag. Ha pedig az így kialakult eredmény a megszokott romantikus festői elképzelés rovására menne, a megalapozottabb történeti megismerés érdekében szívesen eltemetjük ezt a kedves illúziót is. A Fővárosi Múzeum legújabban egy pergamentre vetett tollrajz birtokába jutott, 29 ) mely a városképet nyugatról ábrázolja és éppen a köz­ismert metszetektől eltérő volta és az erősen részletező kivitel miatt szemé­lyes tapasztalatokra vall. Még az egyes házak és házcsoportok is az erő­dítési falakon belül, külön vannak'megjelölve, bár ezek az adatok éppen roppant kis méreteik folytán helyrajzi szempontból nem értékesíthetők. Autopszia mellett szól az a körülmény is, hogy a vártól délnyugatra állott »aula marmorea« négy oszlopai közül csak egy áll még. A metszeteken ugyanis vagy teljesen hiányoznak vagy pedig mind a négy látható. Fel­tűnők még a Nagyboldogasszony- és a Mária Magdolna-templomoknak szokatlan karcsú arányú tornyai. A királyi várpalota zömök, erődszerű épületkomplexuma elhelyezésben, arányaiban és formáiban minden tekin­tetben igazolja H. Heinr. Faust olajfestményének architektonikus hiteles­ségét is. A déli részén látható, a faltömbben aszimmetrikusan elhelyezett négy magas árkádnyílás szintén csak egy adott építészeti helyzetnek felelhetett meg. eltekintve attól, hogy ez a motívum a metszetek egy egész csoportjánál is visszatér. Szorosan hozzákapcsolódik az említett múzeumnak egy másik rajza. 30 ) Sőt az anyag (pergament), a technika (finom tollrajz), a részletező és példátlan gondos előadási mód, sőt még a méretek és a rajzolt keretek is teljesen megegyeznek az előbbi lappal, úgyhogy mindkét esetben ugyan­azt a mesterkezet kell feltételeznünk. A feliratok betűi is ugyanazt a duktust követik. Az a tény pedig, hogy ellentétben az előbb tárgyalt lapnak olasz feliratával, itt francia szöveggel találkozunk, a felszabadító hadseregben uralkodó bábeli nyelvzavarnál egyáltalában nem meglepő. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom