Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49
Zenegg ajánlattevő levelét és a hozzáfűzött három mellékletet a kamara 1721 elején másolatban átküldi a haditanácsnak, miután március 1-én megkapta a hadi számvevői hivatal véleményezését. Ez a »Vortrag« helyesli Zenegg előnyös ajánlatát annál is inkább, mert pár ezer forintnyi megtakarítást ígér, ha megkapja a palotaépítés igazgatását. A palota építése úgyis polgári építkezés, jelenti ki hivatalosan ez a »Hof Kriegs Buchhalterey«, vagyis lehet, de érdemes is megbízni Zenegget az igazgatással. A továbbiakban szükségesnek találja, hogy ne csak az új tervezetben felsorolt megyék, hanem az ország valamennyi vármegyéje vegyen részt a közmunkákban a cseh tartományok példájára, melyek évenkint meghatározott összeggel járulnak hozzá az erődítmények karbantartásához. A királyi palota, illetve az erődítés pedig nemcsak az ország védelmére, hanem a székhely díszéül is szolgál. 27 ) Ezen referátum nyomán történik intézkedés a haditanács megkeresésére és megy válasz Zeneggnek is. A kamara március 29-én felszólítja a felügyelőt, hogy a szóbeli tájékoztatás helyett, melyre levelében ajánlkozott, foglalja írásba és küldje el helyesnek talált ajánlatát, hogy az aktaszerűleg a kamara rendelkezésére álljon abból a célból, hogy mint egy állandó magyar erődítmény-alap létesítésére irányuló törekvést alaposan és nyomatékkal lehessen megvalósítani egy a haditanáccsal és a magyar kancelláriával tartandó közös tanácskozáson. Az igazgatásnak Zeneggre ruházásáról itt egyelőre nincs szó ; csak másfél év múlva került rá a sor, de akkor sem pozitív formában. A kamara tetszését Zenegg levelének és a hadi számvevőhivatal véleményadásának láthatólag az a része nyerte meg legjobban, amelyben nemcsak a budai királyi palota és erőd, hanem több más magyarországi fortifikáció kiépítésére szolgáló »perpetuus fundus« létesítését helyezték kilátásba, ami a kamarára nézve lényeges könnyebbséget jelentett volna. Úgy látszik, már a tutajfát sem igen adhatták ingyen, mint 1718-ban a haditanács kérésére tették, mert Daun április elején a pesti sóhivatal tulajdonában levő faanyag ára iránt érdeklődik. Egy heves áprilisi szélvihar nem múlt el kártevés nélkül a félig kész épület felett és ez újabb alkalmat adott a várparancsnoknak arra, hogy feltárja az építkezés anyagi nehézségeit: »...sonsten lege Er bey zwey quartalls Extracten von dem Standt und Beschaffenheith der ofnerischen fortifications und Schlosses-Bau-Cassae, vorstellend, dass wegen manglenden Mittin nicht einmahl die nöttige reparationes deren durch den vorgewesten starckhen Sturm windt bey denen Kayserlichen-Gebäuden aldar verursachten schadhafftigkheiten vorgenomben werden könten.« (HKR 1721. Exp. 573.) A helyzet egyre súlyosabbá válik : májusban már »Daun demonstrirt weithers den nothstandt der aldasigen Bau-Cassa und wie der aldasige fortifications- und Schloss bau ins völlige steckhen gerathet...« (HKR 1721. Exp. 771.) A haditanács május 28-i válasza egyáltalán nem biztató, nem is vár semmit az illetékes pénzügyi hatóságtól : ».. .Man in Urgir- und Losswürckhung deren Verlaags-Mittlen zu denen aldorthigen fortifications- und Schloss-Bau besorget und weillen alle geldt Verwendtung durch die activitaet der Bançalitaet zu flüessen habe, so könne keine ausserordentliche Hülffe gehoff et werden... « (HKR 1721. Reg. 449.) Ez a világos és őszinte vélemény rávilágít az eredendő bajra : az effektív pénzek felett rendelkező pénzügyi hatóság részéről nem igen lehet támogatást várni. 21
