Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Kovács Lajos: A vízivárosi "Három nyúl" kaszárnya 124-133
forintot ajánlott és vállalta azt a feltételt is, hogy saját költségén emel válaszfalat a megosztás folytán létrejövő két új ingatlan közt. 1743 február 1-én rendeltééi a tanács a Klügllel való szerződés megkötését, 36 ) ez azonban utóbb visszaléphetett az ajánlattól, mert a telekkönyvben nincs nyoma a tulajdonjog átruházásának s 1746-ban a közelben másik házat szerzett. A város tulajdonában maradt háznak főutcái részén aztán kisebb átalakításokat végeztek, nevezetesen a házban a kaputól balra mészárszékek állottak, melyeket most a volt sörfőzőmesteri lakás helyére tettek át, vendégszobáknak pedig a megürült mészárszékhelyiségeket rendezték be. 37 ) A sörfőzde megszüntetésével megszűnt a városnak az a joga is, hogy a szomszédos »Három nyúl« telekre ablakokat nyithasson, a létesített megegyezés szerint ugyanis csak a sörfőzde érdekében adtak a szomszédok ablaknyitási engedélyt. 1744-ben a szomszédház akkori tulajdonosának, deiner Sebestyénnek a felszólítására befalazták a szóbanforgó 9 ablakot. 38 ) Az egykori sörfőzdének városi fogadóvá való átalakítása után évtizedek teltek el anélkül, hogy az épület sorsában változás állott volna be. Vannak ugyan feljegyzéseink a »Zöld szőlőfürt«-ről, ezekből azonban csak azt tudjuk meg, hogy mikor állott be változás a fogadó bérlőjének személyében és mekkorák voltak a bérleti összegek. Az 1790-es években ismét gyakrabban foglalkoztak a »Szőlőfürt«-épülettel. A fogadó évi bérletdíja, mely eleinte 100 forint körül mozgott, később kisebb-nagyobb visszaesésekkel egészen 430 forintig emelkedett. Az 1788—1790-es háború idején azonban épúgy, mint a francia háború kitörése után csak a szokottnál kisebb összegekért lehetett bérbe adni. A kamara állandóan figyelemmel kísérte a város tulajdonában levő ingatlanok jövedelmének alakulását és nem kerülte el figyelmét a Szőlőfürt-fogadó hozadékának csökkenése sem. A budai tanács 1788-ban a kamara érdeklődésére adott válaszában a háborús idők kedvezőtlen hatását hozta fel a bérjövedelem csökkenésének okául. A SzŐlŐfürt-ben ugyanis a tanács jelentése szerint főleg sertés- és hordóabroncskereskedők szálltak meg, ezek a kereskedelmi ágak pedig a háború miatt erősen panganak. 39 ) Amint a háborús idők miatt a gazdasági nehézségek fokozódtak, a város számára egyes korábban hasznothajtó intézményei is teherré váltak. A kamara feladatának megfelelően igyekezett megakadályozni a városi bevételek visszaesését és mivel egyes városi ingatlanok jövedelmezőségét a legszigorúbb szabályok előírásával sem lehetett biztosítani, azt ajánlotta, hogy az ilyen ingatlanokon adjon túl a város. 40 ) Különösen a régi ingatlanok jártak teherrel, mert karbantartásuk túlhaladta bevételeiket. Két olyan épület volt, amelynek eladását a kamara sürgősnek tartotta : a várbeli úgynevezett Veszprémi-ház és a Szőlőfürtfogadó. A SzőlŐfürt-fogadó azonban annyira rossz állapotban volt és oly magas árat kértek érte, hogy nem kaptak rá vevőt. Kkkor a választott polgárság 1793 január 24-én tartott ülésén az az eszme merült fel, hogy építsék át kaszárnyává a Szőlőfürt-házat, mert így a katonaság számára bérelt házakkal járó tehertől legalább részben megszabadulnának. 41 ) így érlelődött meg az a terv, melynek következményekép a Nyúlkaszárnya létesült. A kormányszékek helyesléssel fogadták a választott polgárság által felvetett gondolatot és közölték a várossal, hogy a kaszárnyává való alakítás költségeit azokból a pénzekből kellene fedezni, melyeket eddig a katonaság számára bérelt épületek emésztettek fel. Arra is utasították a várost, hogy dolgoztassa ki az átalakítás terveit és terjessze fel 130
