Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Kovács Lajos: A vízivárosi "Három nyúl" kaszárnya 124-133
mennyiségű sör árával tartozott, az úgy akart hozzájutni követeléséhez, hogy bérbe vette a Három nyúl-fogadót. A bérlet 3 évre szólt, a megállapított bérösszeg pedig évi 200 forint volt, amelyből Reither javára írták Bösinger tartozását. A 3 év letelte után Reither nem bérelte tovább a fogadót. A háborús idők nem kedveztek a forgalomnak, a labanc-párti Buda pedig a kurucok előhaladása idején elszigetelt helyzetbe került. Ez a körülmény is előidézhette, hogy Bösinger adósságainak kifizetésére csak halála után került sor ingatlanainak eladási árából. Arról, hogy milyen volt Bösinger háza, keveset tudunk. Még arra sincs adat, hogy emeletesnek épült-e vagy földszintes maradt. Azt megállapíthatjuk, hogy a Fő utcára néző épületrész nem érintette a szomszéd házat, hanem hézag volt közöttük. A két ház telkét fal választotta el egymástól, mely az utcától befelé 13-5 öl mélységben 2 öl magas, hátrább 1 -5 öl magas volt. Ennek a válaszfalnak a megépítésénél egy a telken álló, a visszafoglalást megelőző időből származó falrészletet is felhasználták. 22 ) A háznak az egykori Sár vagy Temető utca (Vitéz utca) melletti kiépítése nem egyenes, hanem íwonalban történt, mely ívnek az öble a telek felé mélyedt be, amint ezt egy a budai telekhivatal által 1733-ban készített rajz mutatja. 23 ) Reithernek a bérlettől való megválása után nem tudjuk, hogy Bösinger miként hasznosította fogadóját. Ha azonban szünetelt is az üzem, ez legfeljebb csak átmeneti állapot lehetett, mert 1710-től kezdve ismét gyakran találkozunk a »Három nyúl« fogadóra vonatkozó adatokkal. Bösinger 1707 márciusában halt meg. Végrendeletében vagyonát feleségére hagyta. Hagyatékában a felvett leltár szerint nem volt készpénz. Hagyott azonban feleségére 3 házat, egyet a Várban, kettőt (Arany Sas és Három Nyúl) a Vízivárosban, valamint két szőlőt és a Gellérthegy aljában fekvő szántóföldeket. 24 ) Bösinger adósságai a vízivárosi házakra voltak betáblázva. Özvegye megkísérelte a teljes vagyon megmentését. Férje halála után igyekezett a kintlevőségeket behajtani, port indított azok ellen, akiket adósainak tartott, de nem fizettek. Bgyes hitelezők követelését is perrel támadta meg. Az adósságok törlesztéséhez szükséges pénz azonban nem gyűlt össze, ezért Bösingerné megegyezést létesített elhalt férjének fivérével, Bösinger János Mihály ezredessel, akinek szintén volt a hagyatékon 7760 forint 39 krajcár követelése. Ennek a fejében megkapta sógornőjétől a két vízivárosi házat 12.000 forint 39 krajcár értékben és magára vállalta a Wilfersheimb- és Kollonics-féle adósságoknak, valamint még négy kisebb adósságnak a kiegyenlítését. 25 ) E megegyezés folytán a Három nyúl-épület Bösinger ezredes tulajdonába ment át. Bösinger ezredes két évvel a ház átvétele után meghalt, kiskorú örökösöket hagyva maga után. Mivel az ő vagyonát is adósságok terhelték, a Három nyúl-házat el kellett adni. Az eladást már 1717-ben megkísérelték, megfelelő vevő azonban csak 1726-ban jelentkezett. Az újabb tulajdonos Ivöffler András Antal kapitány lett. 26 ) Az ő kezén öt évig volt a ház, 1731-ben azonban adósságok miatt eladta Reither János Mihály serfőzőnek, Bösinger polgármester egykori bérlőjének. 27 ) Reither 1733-ban átépíttette a házat, legalább is a mai Vitéz utca mellett levő részét. Reither úgy irányította az építkezést, hogy a Vitéz utcára nyíló oldal a jövőben ne görbe, hanem egyenes vonalban haladjon. Ehhez azonban utcaterületre volt szüksége. Kérésére Buda város tanácsa 1733 május 20-án átengedte Reithernek a szükséges utcaterületet. Reither kérésének támogatására 127
