Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Kovács Lajos: A vízivárosi "Három nyúl" kaszárnya 124-133
A vízivárosi „Három nyúl" kaszárnya. A budai Fő-utcában levő sok régi, érdekes épület között egyszerűsége mellett is felkelti érdeklődésünket a 68-as szám alatt álló ház. Nincs e házon semmi művészi díszítés, nem viseli magán a korabeli építészeti stílusok jellemző vonásait ; amiben különbözik a környező házaktól, az nagyméretű kiterjedése. Két nagy udvart zárnak körül e régi falak és oly tágasak az udvarok, hogy bennük több kisebb épület emelkedik. Összegyűjtöttük a ház múltjára vonatkozó egykorú adatokat, melyek alapján a következőkben foglalhatjuk össze történetét. A FŐ-utca 68. szám alatt lévő épület a múlt század folyamán, míg csak a Pálffy-téri laktanya el nem készült, városi kaszárnya volt és a »Három nyúl laktanya« nevet viselte. Még korábban, a XVII—XVIII. század folyamán a »Három nyúl laktanya« telke nem volt egy tulajdonos kezében. Mikor a visszafoglalás után Buda város területét a kamarai igazgatóság kiosztotta az idesereglő telepesek közt, ketten kaptak a ma is álló épület helyén telket. K telkek frontja a jelenlegi Fő-utcára, hátsó része pedig a Gyorskocsi-utcára nyílt. Közülük azt, amely a mai Batthyánytér irányába esett, (a XVIII. század elején 148. sz.) Buda főváros már 1711-ben megvásárolta a rajta álló házzal együtt, azonban ekkor még nem kaszárnya, hanem serfőző céljaira használta fel. A másik telek, melynek jobb oldalán a mai Vitéz-utca vonul el (a XVIII. század elején 149. sz.), egészen a XIX. század elejéig magánosok tulajdonában maradt. A budai telkek kiosztása a visszafoglalás után megtelepedők között építési kötelezettség vállalása ellenében történt. Az a két tulajdonos, akik a Nyúl-kaszárnya épületének telkét kapták, Unger János György 1 ) polgármester és Praunseys Mátyás 2 ) bécsi majd budai vaskereskedő, igyekeztek is eleget tenni a vállalt építési kötelezettségnek. Telkeik a város azon részén feküdtek, ahol már a felszabadító háború megindulása előtt is házak állottak. 3 ) Kzek a régi épületek azonban akár a várostrom alatt, akár még a török korban többé-kevésbbé elpusztultak. A Vízivárosról a kamarai igazgatóság megbízásából készült és 1695-ben befejezett »Zaiger« tanúsága szerint a fent jelzett 148. számú telken, melyen a Nyúl-kaszárnya épületének baloldali része áll, a régi házfalak még megvoltak (... hat noch vili alts Gemeur). A 149. számú telken, melyen a kaszárnya jobboldali traktusa áll, már csak alapjai voltak meg egy korábbi épületnek (.. .hat noch etwas von alten Fundamenten). A régi épületrészeket a visszafoglalás után építtetők, amennyire lehetett, felhasználták. Unger és Praunseys sem bontatták le a még használható falrészeket, hanem azokra emelték az új építményeket. 4 ) A középkorból megmaradt épületrészek leginkább azokon a telkeken 124
