Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
geiket az elítélteken. Már 1689-ben elrendelte az igazgatóság, hogy a pesti tanács értékesítse a több mint féléve raboskodó Smolkayné négy disznaját, s ebből fizesse be a főhatóság pénztárába a 100 forintot meghaladó költséget. 201 A tíz év múlva ugyanitt kivégzett Kandó Mátyás három lova vitára adott okot az adminisztráció és a város között. Az özvegy a főhatóságnál tett panaszt, hogy ellátás és kivégzési díj címén 60 forintot követelnek rajta, holott ő maga élelmezte férjét a fogságban. A város a lovakat Lehner Mihálynak adta ki használatra, s ez feltáplálásuk fejében követelést támasztott, amiből a tanács 40 forintot meg is ítélt. Jelentésében felsorolta a lovak árából levonandó 8 ft kivégzési díjat, a 9 ft 50 dénáros misealapítványt, a törvényszolgának járó 4 forintot, ruháért 5 forintot. A szigorú utasításra végül is csak a legjobb lovat adta el a tanács, és igazolásul a Pr. Cr. 54. cikk 3. §-ára hivatkozott. 202 A sokat emlegetett Gall is panaszolta, hogy marháit és egyéb ingóságait a budai tanács lefoglalta; házát az adminisztráció adta el, a vételárból a város a négy évi fogság költségére közel 160 forintot kívánt. 203 Amikor a kamarai igazgatóság olyan büntetőügyben bízta meg valamelyik várost az eljárás lefolytatásával, amelyben egyébként nem lett volna illetékes, hangsúlyozta: a költségeket a tettes vagyonából fedezik majd. De — mint pl. Szabó György esetében — a városi tanács megállapíthatta, hogy a gyanúsított szegény ember, s ilyenkor nem volt más hátra, mint viselni a felszaporodó költségeket. 204 Az áthárításnak más akadályai is lehettek, így a kamarahuszárok önkényessége. Buda 1699 augusztusában keservesen panaszolta, hogy ezek előbb a liszttolvaj Mile tics állatait hajtották el, most pedig Glöckelsberg ezredes emberölő lakájától vették el 14 forintját, amiből a jogszokás szerint a városnak kellene fedeznie ellátását. Hónapok alatt a ,, Conducts- vnd gericht vncosten" 40 forintra szaporodtak fel, amellett a borbély és a gyógyszerész költsége is kitett 20 forintot. Amikor a hat heti kényszermunkára szóló ítélet megérkezett, a város — láthatóan a szokáshoz híven — megengedte az elítéltnek, hogy más alap híján koldulja össze a szükséges összeget. A Bettel Bixen a végén mindössze 8 forintot és néhány krajcárt tartalmazott, beleértve a törvényszolga kabátjának munkadíját is. Widtmann ezt még ki tudta egészíteni az ápolási költségek erejéig, de közel félesztendős ellátásának díját a város kénytelen volt „irgalomból" elengedni. 205 Ha az eljárás vád alapján indult meg, bizonyos idő múlva maga a városi hatóság követelte meg, hogy az ellátási költségeket a vádló rója le, különben a foglyokat szabadon bocsátják. 206 Végső soron maga a tanács fizetett, mint Pest az emberölő Nagl „kenyeréért" 4 forintnál 201 KA Exp. 1689. okt. 4, 1. a IV. fej. 45—47. jegyzetnél. 202 Ptjkv. 1699. márc. 27, 31, ápr. 3, II. 198—199; Corr. buch 1699. márc 27, 31, ápr. 7, I. 29—33; KA Besch. Pr. V. vol. 162. fol., KA Exp. 1699. márc. 31, no 106. 203 L. IV. fej. 112. jz. 204 L. IV. fej. 273. jz. 205 Acta iud. 1699. júl. 30; Btjkv. 1699. okt. 2, dec. 18, 23, II. 562—563, 604, 607, ni. 107, 144, 146—147. Az ügyet 1. a IV. fej. 32. jegyzetnél. 206 KA Besch. Pr. V. vol. 28. fol., 1698. ápr. 14; Acta iud. 1700. máj. 15; KA Besch. Pr. VHI. vol. litt. O, 1703. jan. 10, 1. IV. fej. 159. jz.
