Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
hogy az eljárás alá vont személyek ne valljanak többet az igazságnál ( !). A kínvallatás során ki kellett kérdezni őket a megfelelő rövid kérdőpontokra nézve, válaszaikat és vallomásaikat írásba foglalni, majd a körülmények mérlegelése után a terhelteket újból előállítani és végítéletet hozni. 176 Az 1702-i utasítás láthatóan megszigorította, és pontosan a Pr. Cr. rendelkezéseihez (37. c. 7, 9. §§) alkalmazta a kínvallatást. Gyakorlatilag azonban nem sok változás történt. Az adminisztráció utolsó éveiből ismert egyetlen tortúrával járó ügyben maga a főhatóság is csak annyit kívánt, hogy a hitvesölő Modauert a hóhér és a szerszámok bemutatásával, fenyegetéssel és kezének mérsékelt összekötözésével próbálják vallomásra bírni. Pedig nem kevesebbről volt szó, mint az előre megfontolás felderítéséről. 177 A kamarai és a városi praxis viszonylagos enyheségét csak azzal magyarázhatjuk meg, hogy a városok betelepítését az elriasztó mozzanatok csökkentésével is szolgálni kívánták. h) Végítélet (Pr. Cr. 42. c.) Az osztrák büntetőkódex ,,a büntetőügyekben kevésbé járatosak" számára összefoglalta a végítélet meghozatalának elveit. Ezeknek az a lényege, hogy a bizonyítás eredményét gondosan kell mérlegelni, az ítéletet csak teljes bizonyíték (beismerés vagy két kifogástalan tanú vallomása) alapján szabad meghozni, a törvénykönyvben részletesen felsorolt enyhítő és súlyosító körülményeket figyelembe kell venni, és csak az ugyanitt rendelt büntetéseket szabad alkalmazni, tehát mondhatjuk: nulla poena sine lege! Minthogy azonban a két város magisztrátusa csak javaslatot tehetett a súlyosabb bűncselekmények ügyében, ezek a szempontok elsősorban az ítélkező udvari kamara, illetve a budai igazgatóság magatartását irányították. A város ítélet javaslatának létrejöttét általában a gyakorlat alakította ki. Érdemes megfigyelni a megyei judikatúrát felülmúló alapos indoklását, melyet a főhatóság meggyőzése tett szükségessé. A periratok ritkán említik meg, hogyan történt a döntés a tanácsban. Néha azonban megtudjuk a pesti tanácsjegyzőkönyvből, hogy a határozatot egyhangúan (unanimiter), 17 * illetve szótöbbséggel (per maiora) hozták meg. 179 A szavazást mindkét városna nézve kötelezővé tette az adminisztráció 1696. január 23-i utasítása, mégpedig a rangban legidősebb tanácsossal kezdve. A többségi döntés után az ítélet kiadványát (expedi176 L. fent 102. jz. A tortúra leírása: . . . bey Einer Mannss Persohn, Erstlich mit Vorstellung des Scharff Richters, vnd Vorweisung dessen Instrumenten; Andertens mit sezung auf das Rockhbänckhl, vnd starckhen bindten, drittens mit aufzüehen des Maleficantens, vnd zuweillen nach der Proportion dessen Leibs Cräfften anhängung eines viertl- halb- oder dreyviertl Centen Stain, vnd dann Viertens mit Einschrauffung des Spanischen Stiffels, . . . nőnél pedig a fenti 1. és 2. fok azonos, . . . Sodan dritens mit Anschrauffung des Daumbstockhs vorgenohmen . . . Vö. Gárdonyi i. m., Századok 1916, 489. 177 Int. a. a. nr. 699, 1. IV. fej. 52. jz. ITS így ptjkv. 1689. aug. 19,1. 28; uo. 1695. márc. 22, I. 258—259; uo. 1697. jan. 22, II. 9—10. 179 így Ptjkv. 1695. nov. 29,1. 321; uo. 1696. júl. 31,1. 384—385.
