Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között
huzavonájáról. Szeptember közepén átadták a haditanács utasítását Breunernek, de a főhadbiztos távolléte miatt nem lehetett munkához látni. Csáky Zsigmond tárnokmester, aki már előbb megígérte támogatását, visszahívatta ugyan Bécsbe a főhadbiztost, de addigra beköszöntött a szüret ideje, és hol ez, hol az a bizottsági tag hagyta el a várost. A hercegprímás magával vitte Mednyánszkyt Pozsonyba, majd Hunyadi utazott oda a kancellárral. Nehezebb itt egy bizottságot összehozni, mint az ügyet érdemben elintézni — sóhajtott fel Mosel. 133 A küldöttek most már az összehívandó országgyűlésbe vetették reményüket, ettől várták összes sérelmeik orvoslását. Ezeket ugyan a főhadbiztos végre eljuttatta a bizottság tagjaihoz, s a kamarai adminisztrációval szemben fennálló vitás — anyagi — kérdéseket is különválasztották a többitől, a bizottság összeülése mégis meghiúsult, ezúttal Breuner gróf betegsége miatt. Végre a tanács megsokallta a bécsi út költségét és a szaporán küldött ajándékokat; meghagyta küldötteinek, hogy február 22-ére menjenek Pozsonyba, ahol a két város nevében még Maylin és Eyserich is csatlakozik hozzzájuk. 134 Mosel tehát a bizottsági munka meghiúsulása dacára sem tért haza, hanem városa nevében részt vett az 1708. március 3-án összeült országgyűlésen, sőt az országos sérelmeket összeállító bizottságnak is tagja lett. 135 A gravamenek Lipót hitlevelének sorrendjében adták elő a sok visszaélést, így többek között — az 5. conditional — a kamarának és végrehajtó közegeinek törvénytelen bíráskodását. 136 Nyilván Moselnek is része volt benne, hogy a 9. conditio kapcsán a négy visszaállított szabad királyi város, valamint Szeged és Pécs területének, haszonvételeinek, jogainak postliminii iure való visszaadását és törvényi biztosítását kérték. 137 Ez ugyan nem következett be, de még az országgyűlés berekesztése előtt döntésre került sor. Eleonóra régenskirályné 1711-i kiváltságlevele a város javára határozott mind a rácok, zsidók és cigányok fölötti joghatóság, mind a katonai parancsnokok beavatkozásától való mentesség vonatkozásában. (3., 5. pont). 138 A jövő útja mindenesetre a szervezeti megerősödés volt. Ezért jelentős dátum Buda joghatóságának történetében a külön városi bíróság megszervezése. Az irodalomban elterjedt dátumokkal szemben a kancellária 1707 októberi átiratából világosan kitűnik, hogy a városnak ekkor még nem volt bírája. 139 Talán éppen a budai joghatóság kérdésének nyugvópontra juttatása érdekében szervezték meg az állást; az első városbírót, Zaunockh Jánost az uralkodó nevezte ki 1708 legelején, 140 de a következő évben már a 133 Csáky támogatása Corr. mag. 1707. júl. 12; Mosel sk. levelei és a város válaszai uo. 1707. szept. 6, 20, 26, okt. 3, 24, nov. 14, 22 alatt. 134 Uo. 1707. dec. 4, 17, 26, 1708. jan. 28, febr. 29 alatt. 135 Maga írja haza, Int. a. a. nr. 843. 136 Bonis i. m. 52. 137 Diarium et Acta Dietae Posoniensis . . . 1708—1715, OSzKK Fol. Lat. 564, 30v— 31. fol. 138 Eredetije Fővárosi Levéltár, Buda kiváltságlevelei; másolatban KA Buchhalt. Act. 3840. fasc. no. 353; magyarul Pásztor i. m. 191—195. 138 OL Kane. Cone. Exp. 1707 : 25 ex Oct. 148 Btjkv. 1708. jan. 16: a kir. kinevezés bemutatása, VI. 585, VIL 483; Mosel január elején küldte el Bécsből, Corr. mag. 1708. jan. 28; 1709. ápr. 27, OL Kane. Litt. Civitatum 1709 : 199.
