Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között
dását, a privilégiumok érvényesülésének elszabotálását panaszolták. 120 Most már nem a föléjük rendelt osztrák kormányszerv megkerülésével, hanem jogukkal élve fordultak a polgárok panaszaikkal a magyar kancelláriához. Természetesen elsősorban olyanok tették ezt, akik az akkoii váiosvezetéssel szembekerültek, sőt Bécsben zavai keltő egyéni akciókkal is kísérleteztek, mint Sprenger fürdős, a volt vízivárosi bíró, vagy Mieser Jakab, a nyughatatlan ügyvéd. A kancelláiia nem is késett az előbbinek szabadonbocsátását, az utóbbinak megjutalmazását ajánlani, de a budai tanács nem engedelmeskedett feltétlenül, bár elismerte, hogy most már a kancellária „unser gehörige Instanz". 121 Mindenesetre ehhez a dikasztéiiumhoz mentek ezentúl az igazság szolgáltatását elrendelő, jogok érvényesítését sürgető parancsokért (mandátum compulsorium) az egyes felek, mint Magyarovicsnó vagy Nedelkó, s innen kélte bírói parancs kiadását maga a pesti tanács is. 122 Sauttermeister budai polgármester is a kancelláiia segítségéért folyamodott Brunner Györgynek, az adminiszti áció tanácsosának üzelmei ellen. Ez a kamarai tisztviselő és egyben háza révén budai polgár a kuruc időkben elrendelt polgári őrszolgálat kihirdetésén felháborodva — nem is először —- gyalázkodásra fakadt a polgármester ellen. A kancelláiia felhívására a budai adminisztráció leiratot kapott az udvari kamaiától; ebben felszólították Brunnert, hogy hagyja abba a polgárok feltüzelését a tanácsnál már alaposan megvizsgált és döntésre váró ügyekben, a váiosi joghatóság gyakorlását pedig a legcsekélyebb mértékben se akadályozza. 123 Az adminisztráció bíráskodása a város ügyeiben 1705 tavaszán megszűnt, Brunner próbálkozása elszigetelt jelenség maradt. Annál több nehézséget okozott — különösen a háborús időkben — a katonai parancsnok, Pfeffershoven ismételt beavatkozása különösen Buda hatáskörébe. Agyakorlat ugyan az volt, hogy ha valaki egy polgár ellen panasszal fordult a várparancsnokhoz, ő rövid átirattal az illetékes városi tanácshoz tette át az ügyet jogszolgáltatás végett; ha azonban ez nem történt meg azonnal, megfenyegette a tanácsot, hogy katonai exekucióval szerez érvényt a keresetnek. 124 Buda már 1706 nyarán emlékirattal fordult a kancelláriához amiatt, hogy Pfeffershoven különösen a rácok és a zsidók fölötti bíiáskodásában akadályozza; ennek lett is annyi eredménye, hogy a haditanács utasította a tábornokot a város törvényes hatóságának tiszteletben tartására. 125 Konkrét ügyekben megtörtént az is, hogy Pfeffershoven a tanács 120 L. fent 101. jz. 12 iL. IV. fej. 237., 238. jz.; Buda válaszai Btjkv. 1706. aug. 19, VI. 345, VII. 146—147. 122 Int. a.a. nr. 823, 846 (utasítás Moselnek, hogy hozzon ilyen mandátumot); v. ö. V. fej. 3., 168. jz. 123 OL Kane. Cone. Exp. 1707: 25 ex Oct.: Br. similiter concivis et incola, omnibus civilibus aeque subiectus oneribus; KA Hofb. 1708. ápr. 20, no. 1: wider Sye Statt, und Ihre Privilegien, forderist die Bürgerliche] Jurisdictionalia, sive directe, sive indirecte das geringste zu attentiren sich keines weegs vnterfangen . . . solle. Brunner bécsi lépéseire 1. még Corr. mag. 1707. okt. 24. 124 Ilyen ügyek pl. Budán: Btjkv. 1705. ápr. 7, IV. 844, V. 126, VI. 122—123; Pesten: Ptjkv. 1707. júl. 8, HL 426, a fenyegetés már júl. 25-én, Int. a. a. nr. 816. 125 Corr. mag. 1706. nov. 13. (az aug. 12., 21-i iratok), és OL Kane. Cone. Exp. 1706 : 12 ex Aug., a Bp. Tört. Munkaközösség regesztája a lajstromkönyv alapján. (Az irat nem található.)
