Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

atyjuk első házasságából eredő javaiból is. Ha azonban valamelyikük az ajándékokat, rendes ruházatot, ellátást és könyveket leszámítva, még szülője életében kikapta örökségének egy részét, ezt osztályra kell bocsátania, illetve ennyivel kevesebbet kell neki juttatni. Ugyanez áll az anya első házasságából származó utódok öröklésére is. Más szóval ez annyit jelent, hogy a paterna paternis, materna maternis jogelv jutott érvényre, mint az osztrák és a magyar feudális gyakorlatban is.

627 A városok nemegyszer foglalkoztak a gyermekek atyai vagy anyai részének kiadására irányuló keresettel. Li diné Bösinger Anna Sabina pl. 300 forint atyai részét (Vötterlicher Erbtheil) követelte két fivérétől egyenesen a kamarai adminisztrációnál.

628 Schweidler hadnaggyal, aki Windsheim német birodalmi várostól megkapta mostohagyermekeinek nagyatyai örökrészét, Pest városa hosszas iratváltásba bonyolódott. A hadnagy elvben nem is vonakodott kiadni a Merkl-gyermekek részét, hiszen ezek feleségének előbbi házasságából származtak; csak azzal a kifogással húzta el az ügyet, hogy egyiküknek férje, Stublantz puskaműves megverte és szidalmazta az ő feleségét. A pesti tanács azonban helyesen mutatott rá, hogy a hagyatéki és a testi sértési ügy között nincs összefüggés.

629 Atyai részről (paternum) természetesen csak akkor lehetett szó, ha az elhunytnak volt valamennyi vagyona; ezért adta át a budai tanács a zárolt hagyatékot Schwartz Márton budai cínöntő özvegyének a két gyermek atyai örökrésze kihasítása nélkül, miután kitűnt, hogy az elhunyt semmit sem hozott a házasságba, és adósságai meghaladják a hagyaték értékét.

630 Másrészt az anyai örökrész (Mütterliche) kielégítésére sor kerülhetett megegyezés alapján, mint Hausruckher András budai fogadós és fia között,

631 vagy per útján. Említettük Thüllingnének mostohaapja és gyámja, Sax Simon elleni keresetét, melyben elhunyt nővére részéről is számadást kívánt. Minthogy az anya végrendelete a török háborúban megsemmisült, Sax nyugodtan állíthatta, hogy mostohalányainak mindössze 32 tallérját kapta kézhez. Abban azonban helyesen érvelt, hogy néhai feleségének hagyatéka felerészben (az osztrákjogi házastársi öröklés alapján) az övé, másik fele pedig megoszlik az asszony első házasságából származó két leány és a másodikból eredt három gyermek között.

632 Lemenők hiányában Mosel javaslata szerint a mindkét nembeli felmenők (szülők, nagyszülők stb.) következtek in infinitum, mégpedig az izközelség rendjében, a javak eredetére való tekintet nélkül. Ha eltérő ágbeli felmenők egyenlő távolságra voltak az örökhagyótól (pl. atyai és anyai nagyszülők), a hagyatékot törzsenként (in stirpes) kellett volna megosztani, tehát a lemenőknél említett módon. A feltűnő az, hogy Moselnek egyébként a két város gyakorlatát oly híven kifejező jogkönyve ebben a pontban éles ellentétbe került vele. Pesten nem sikerült olyan jogesetet találnunk, 627 Pesti javaslat i. h. art. 6, Suttinger i. m. 179. 628 KA Besch. Pr. 1698. nov. 24 — 1699. ápr. 11, V. vol. 114, 127, 133, 156, 165. fol. 629 L. fent 399, 481. jz., hozzá Corr. buch II. 302, 343, 346, 372, 374, 448—449, 484. Stublantzné hozományt (Heiratsgut) is követelt mostohaatyjától. 630 Btjkv. 1705. okt. 3, IV. 900, V. 200, VI. 192. 631 Corr. mag. 1692. júl. 23, Btjkv. I. 365—366: kielégítés 40 forinttal és egy ezüst veretű szablyával. 632 L. fent 616. jz., hozzá Suttinger i. m. 973. 19 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 289