Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között
mazása elvben új helyzetet teremt, mert a büntetőügyek tekintetében nem az ítéletre vonatkozó javaslat felterjesztését rendeli el, csak a fellebbezésnek nyit utat. A gyakorlatban azonban a főbenjáró ügyeket továbbra is az udvari kamara elöntötte el, s a városoknak a javaslattételnél több jog ezután sem jutott. A kamarai igazgatóság a kétségek elkerülésére sietett december 1-i végrehajtási utasításában kimondani, hogy Buda lehetőleg gyorsan és jogszerűen, az alsó-ausztriai Landgerichtsordnung (nálunk ún. Praxis Criminalis) szerint intézze a büntetőügyeket, majd véleményes jelentését hozzá terjessze fel. Ezzel szemben ezentúl is módjában volt a polgári joghatóságot a méltányosság szellemében gyakorolni, a gyám- és csődügyeket elintézni. 61 Míg a kamara és a budai igazgatóság legfeljebb csak a formát lazította, de a városi joghatóság kiteljesedésének ridegen ellenállt, a katonai parancsnok még azt is megcsorbította, amit amazok meghagytak. A két szervezeti utasítás évében Frankenberg helyettese, Dresner kapitány zsoldosaival fenekestül felforgatta Bösinger polgármester házát, és még személyes szabadsága is veszélybe került. 62 Nem sokkal később a rácok fölötti hatóságát próbálta újra megalapozni a várparancsnok. Amikor egy vízivárosi lakos a Tabánban megölt egy magyart, majd elmenekült, és csak Szegeden került kézre, Frankenberg egyszerűen lefogatta a rácbírót és esküdtjeit. Csak akkor engedte őket szabadon, amikor a budai tanács kiszolgáltatta neki a két állítólagos bűnsegédet. A város panasza ezúttal visszhangra talált az adminisztrációnál is ; ez felháborodva jelentette Bécsbe, hogy a városparancsnok „ismét kétségbe akarja vonni a pallosjogot", amelyet eddig is csak tessék-lássék (connivendo) tűrt meg. Buda büntető joghatósága kiterjed a Tabánra is, ezért Frankenbergnek ki kell adnia a tetteseket. Az adminisztráció az eset kapcsán olyan általános haditanácsi utasítás kiadását sürgette, miszerint valamennyi városparancsnok tartózkodjék a polgári bíráskodás akadályozásától. 63 De ha érkeztek is ilyen utasítások, a hatalmaskodás nem szűnt meg. 1697 nyarán főként azt panaszolta a budai tanács, hogy a katonák kiszabadítják a törvényszolga kezéből vagy szökéshez segítik azokat a nőket, akikkel dolguk volt, s ebben parancsnokaik is támogatják őket. A gyermeküléssel gyanúsított Himmel Anna Máriát pl. Pest fogta el, és Buda a szokásos módon kikérte; másnap azonban már kérnie kellett a testvérváros tanácsát, hogy őrizze továbbra is a nőt, mert Eisenberg kapitány nem engedi áthozni a kapun l 64 A magisztrátus nem tehetett mást, mint hogy az igazgatósághoz fordult sérelme orvoslásáért. Bár az udvari kamara nemrégen megadta a városnak a ius gladiit — írta az 1696 szeptemberi utasításra célozva —, ennek valóságos gyakorlásáig sohasem fog eljutni, ha a kato61 KA Exp. 1696. dec. 1, no. 1; Acta adm. cam. aznapról. 62 Acta adm. cam. 1696. jún. 30. 63 KA Ber. u. Sehr. 1696. okt. 18, no. 40; KA Exp. 1696. okt. 30, no. 66. A rácok fölötti bíráskodásra 1. Nagy Lajos : Rácok Budán és Pesten 1686—1703, TBM XIII (1959) 79. 64 Corr. mag. 1697. jún. 27, Int. a. a. nr. 200, 201. A Himmel-ügyről 1. alább a IV. fej. 64. jegyzetnél.
