Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

Krempl tanácsos hamis liszttel becsapta a császárt, és lejárattá a céhet.

357 A sikkasztónak bizonyult Schorr pesti vásárbírónak volt bátorsága ahhoz, hogy Gyöngyösi János deákot a város megcsalójának nevezze.

358 Iniuria-per származott egy csekély tartozás kifizetésének megtagadásából is, mely az adóst ugyancsak csaló hírébe hozta.

359 A jó hírnév megsértését jelentette egy budai magyar nőnek az a babonás fecsegése is, hogy Posch péknek egy egész sütése kővé vált.

360 S az csak természetes, hogy a budai ferencesek zokon vették, amikor Wiltzel festő egy követelés sürgetése miatt beadványában uzsorásoknak nevezte őket.

361 Becsületet érintett valakinek az a tette is, hogy másnak a levelét felbontotta, s ez valóban a pesti tanács büntetését vonta maga után.

362 A csalás és hamisság vonalán tekintették sértőnek azt az állítást, hogy valaki a városban pártoskodást szít (Partitenmacher,

363 Stattpartitereymacher

36i

). Konkrét bűncselekménnyel gyanúsítás helyett nemegyszer vágták egymás szemébe a két város lakosai, hogy megérdemlik az akasztófát. Az első ilyen gyalázkodás értékes adatot szolgáltat a pesti bitófa 1694 tavaszán történt építéséhez.

365 Az „akasztófáravaló" név olyan súlyos becsmérlést jelentett, hogy az alperesnek a megkövetésen kívül — mely a pesti gyakorlat szerint két másik polgárral együtt történt — néhány napot áristomban kellett töltenie.

366 Pénzbüntetést vont maga után az is, ha valaki olyannak jellemezte ellenfelét, akinek az akasztófa bélyegét már régen a hátára kellett volna sütni.

367 Előfordult, hogy a cselekményt is részletezték, így Hoffmann Mátyást, a budai Cethal fogadósát egy konkurrense azért híresztelte akasztófáravalónak, mert egy gyöngysor ellopásáért Bécsben börtönt viselt. A védekezés szerint volt is valami igazság az állításban; a per sorsát mindenesetre a bizonyítás döntötte el.

368 Becsületsértő volt az a ki'elentés is, hogy az alperest valahonnan már kiseprűzték,

369 vagy az, hogy legalábbis rászolgált a száműzésre.

370 De nemcsak olyan tettek ráfogása érinthette valakinek a becsületét, amelyek büntetést vontak maguk után, hanem a hóhér vagy a törvényszolga feladatai közé tartozó, tehát diffamáló cselekményeké is. A szervezet és bírósági személyzet tárgyalásánál már láttuk, hogy valakit Scherge-nek 357 Btjkv. 1695. márc. 16,1. 567—568, hozzá KA Besch. Pr. 1696. ápr. 28, IV. vol. 14. fol. 358 Ptjkv. 1700. ápr. 27, II. 343—344, vö. IV. fej. 208, 243. jz. 359 Acta iud. 1696. ápr. 11, Btjkv. IX 68. 360 Uo. 1706. márc. 9, VI. 267, VII. 45. 361 Uo. 1699. febr. 20, II. 453, DJ. 17—18. 362 Ptjkv. 1699. aug. 25, D. 258. 363 KA Mem. u. Anbr. 14. P. (1692. febr. 9. után); Ptjkv. 1692. aug. 30, I. 73—74. 364 Uo. 1696. febr. 10,1. 340. 365 L. I. fej. 41. jz.; folytatása KA Exp. 1694. márc. 30, no. 46, máj. 9, no. 40. 366 Ptjkv. 1696. febr. 10, Galgenführer, I. 340; uo. 1696. nov. 6, 9, megkövetés 2 polgárral, I. 409, 412; uo. 1700. ápr. 20, D. 342. 367 L. IV. fej. 369. jz. 368 Btjkv. 1695. márc. 28, I. 574. 369 Acta iud. 1693. aug. 7. 370 Ptjkv. 1696. febr. 7,1. 338.