Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
I. fejezet. Buda és Pest joghatóságának fejlődése 1686—1708 között
a városok hagyományos felsőbíróságát, gróf Erdődy György tárnokmester a két testvérváros tanácsának is küldött idézőlevelet. Természetesen mindkettő megkérdezte a kamarai igazgatóságot, elküldje-e követeit, de a továbbiakban nem egyformán járt el. Buda tanácsa, melyet az előző évi válság után sikerült engedelmességre szorítani, a város anyagi nehézségeire utalva szinte az adminisztráció szájába adta az elutasító választ. 52 Pest azonban, bár elismerte, hogy egyetlen felsősége a kamarai igazgatóság, nem nyugodott bele a tilalomba. Miután az ülés időpontjában kimentette magát, áprilisban részletes beadványban kért védelmet a tárnokmestertől a kamarai adminisztráció ellen. Elpanaszolta, hogy ez a szerv elzárja a várost a tárnoki széken való megjelenéstől, a büntetőügyekben a ratificatio, a polgáriakban a fellebbezés elbírálásának jogát igényli, készséggel meghallgatja az elsőfokú hatóságot megkerülő polgárokat, és akadályozza a városi joghatóság gyakorlását. 53 A tárnoki szék ülésszakán ugyan városaink nem kerültek szóba, a pesti beadvány elkésett már 54 , de a következő év elején ErdŐdy bécsi ágense útján kérte a királytól Pest hajdani jogainak visszaadását, majd hasonló közbenjárását ígérte a Bécsben összeülő (újszerzeményi) bizottság ülésén is. 55 Ezek a lépései éppen olyan eredménytelenek maradtak, mint Esterházy Pál nádornak egykorú tervezete (Informatio) az ország új berendezésére, melyben többek között Buda és Pest szabad királyi városi jogállásának helyreállítását javasolta. 56 Bécsnek egészen más szándékai voltak a visszaszerzett területtel. A kamarai igazgatóság 1696. január 23-án részletes szolgálati utasítást adott Buda tanácsának. Szabályozta a tanácsülések számát, a leérkező iratok felbontását, felolvasását, a szavazás rendjét, az ítélet kiadását, szóval a városi hatóság működését minden részletében. Felhívta a tanácsot az istenkáromlók, titkos szövetkezők, szajhák, házasságtörők és hasonló elemek megbüntetésére, a csavargók és munkakerülők eltávolítására. A joghatóság kérdését két pont érinti egészen közelről. Az 5. pont fenntartja az eddigi rendet, mely szerint in civilibus a város ítéletével elégedetlen fél a kamarai igazgatóságtól kérhet orvoslást, in criminalibus pedig a meghozott ítéletet ugyanoda kell felterjeszteni jóváhagyás végett. A 11. pont jó gazdálkodásra figyelmezteti a várost, hogy fel tudja állítani a vesztőhelyet és felépíteni a városházát. Bár a büntető ítélet jóváhagyása (approbatio) látszólag valamivel többet nyújt a városnak eddigi lehetőségeinél, gyakorlatilag nem jelent jogbővítést, mert ez a jóváhagyás a végrehajtás feltétele, 52 Btjkv. 1695. jan. 3,1. 538; Acta adm. cam. 1695. jan. 8. A kamarai adminisztráció válasza a pestihez hasonló lehetett. 53 KA Exp. 1695. jan. 17, no. 22: a tilalomnak van egy kissé zavaros záradéka, miszerint ne menjen küldött Pozsonyba, . . . ausser es habe ein- oder anderes in particular! mit process verhaffter eine appellation gelangen zu lassen . . .; ua. és a jan. 22-i kimentés Int. a. a. nr. 83; az áprilisi beadvány uo. nr. 79. 54 Országos Levéltár, Bírósági levéltárak, Prot, sedium tavernicalium I. 438— 441. 55 1696. jan. 25, febr. 19: Int. a. a. nr. Ill, 123. 56 Szekfű Gyula : Magyar Történet 3. kiad. IV. 251, az Informatióra még Kónyi Mária : Az 1715—22. évi rendszeres bizottság javaslatai (Bp. 1932, kny. BMTIË Évk. 1932) 5—6, és Bónis György : A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában, Systematica Comissio (Bp. 1935) 45—46.
