Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

A leggyakrabban egy-egy „tolvaj" szó (Dieb) csúszott ki a szájukon.

333 Súlyosabb beszámítás alá esett ez a rágalom, ha — mint az öreg Unger ellen — a tanácsülésen, „in sanctuario honestatis",

334 a céh nyilvánossága előtt, „bey offenem Handwerckh",

335 vagy a nyílt utcán hangzott el. Úgy látszik, az ilyen hamis és nyilvános lopási vádat a századfordulón következetesen 12 tallérral büntette a budai tanács, a sértett megkövetésén kívül.

336 Nemegyszer közelebbről is megjelölte a sértő, hogy mivé) vádolja ellenfelét: borának eltulajdonításával,

337 disznajának levágásával,

238 a kőfejtőből kő ellopásával,

339 vagy egyszerűen némi pénz elemelésével.

340 Ha az alperes nem ijedt meg a perbefogástól, és nem próbálta meg állítását azonnal kimagyarázni, a tanács bizonyítást rendelt; ha ez nem sikerült, kibékítette a feleket, s a rágalmazót nyilvános megkövetésre, ellenfele becsületének helyreállítására kötelezte. A kézművesek versenyében sajátos értelmet kapott az ugyancsak sértő Broddieb szó; ez annyit jelentett, hogy a sértett elveszi valakinek a kenyerét. Érdekes, hogy az egyik esetben Bischoff budai kovács elismerte a tényt szaktársával, Merkllel szemben, de a tanács kibékítette őket.

341 A szóban a kortársak alkalmasint a „tisztességtelen verseny" mellékzöngéjét hallották meg. Egyedül áll az a rágalraazási eset, amely az öreg Sauttermeistert érintette. Schräder (Schrotter) György tanácsbéli, amikor Bösinger polgármesterrel Kremsmünsterben járt, rámutatott Sauttermeister Frigyes városi kamarás apjának házára, mondván: szegényen kezdte az öreg, és ennyit lopott össze. A kamarás természetesen panaszt tett Schräder ellen a tanácsban, majd fél esztendő múlva a kamarai igazgatóságnál is, de nehezen tudott elégtételt kapni. Pedig Bösinger vallomást tett a rágalmazásról, és kész volt erre meg is esküdni.

342 Valószíníileg az alperes makacsságával függ össze, hogy közel egy évvel a kereset után Bösinger rövid időre kizárta őt a tanácsülésekről. Az adminisztráció utasítására azonban hamarosan be kellett ismét bocsátani.

343 Az eset egyik tanulsága, hogy az atya sérelméért a fiú indíthatott pert. 333 Pl. 1688, 1689: az előző két jegyzet; Ptjkv. 1691. júl. 31, I. 52; Btjkv. 1694. szept. 26, I. 519—520, H. 25; Ptjkv. 1695. ápr. 26, I. 273; Btjkv. 1695. szept. 16, H. 39; uo. 1696. ápr. 30, II. 75; Acta iud. 1705. jún. 26. (a júl. 3-i ítéletben), stb. 334 Acta adm. cam. 1701. ápr. 11, KA Besch. Pr. 1701. ápr. 6, 20, VII. vol. 88. fol. és számozatlan; Sauttermeister és Maylin védekezése KA Mem. u. Anbr. 221 S is. — Tanácsülésen történt az alább a 346. jegyzetben id. rágalmazás is. 335 Ferretti—Materno ügy, Acta iud. 1697. okt. 15. 338 Ecker-Halsch ügy, Btjkv. 1700. ápr. 30, III. 210—211, IV. 72—73; Vogel— Ferretti ügy, uo. 1701. máj. 27, III. 396, IV. 304. 337 Acta iud. 1694. máj. 26, Btjkv. I. 496, II. 8; Acta iud. 1695. dec. 16, Btjkv. I. 647—650, H. 52—54. 838 Acta iud. 1695. dec. 16, Btjkv. dec. 12,1. 651—652, IL 54. 339 Acta iud. 1692. dec. 17, Btjkv. I. 446—448. 340 Ptjkv. 1688. márc. 18, I. 1; Acta iud. 1696. aug. 30. 341 Btjkv. 1694. szept. 26, I. 519—520, LT. 25; hasonló ügy Ptjkv. 1696. nov. 6,1. 409. 342 Acta iud. 1696. szept. 17, Btjkv. II. 94; KA Besch. Pr. 1697. márc. 11, 27, máj. 31, IV. vol. 64v, 66v, 76. fol. 343 Uo. 1697. aug. 20, IV. vol. 85v fol. — Btjkv. II. 182—187 áttekintéséből kitűnik, hogy Schräder aug. 16. és 23-án is jelen volt az üléseken, csak közben mulasztott el kettőt.