Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

tességére hivatkozó obsitost gyanússá tette, hogy a hazaérkezése előtti napon (Duna)harasztiban dukátokat láttak nála. A tanács megkereste azt a kapitányt, akitől állítólag Knörler a dukátokat kapta, s a válasz megérkeztéig reverzális mellett kiengedte őt az áristomból.

304 Kreuzerné hasonló keresetet adott elő Ries kádár felesége ellen Pesten. Állítása szerint két lepecsételt dobozt adott letétbe az alperesnek, mégpedig egy asztalkendőbe bekötve; amikor visszakapta őket, az egyikből 40 ft hiányzott. A védekezésből kitűnt, hogy a két doboz különböző időben került vissza a letevőhöz, és közben is kezében volt. A tanács a letevő gondosságának elmulasztása miatt az alperest tisztító esküre bocsátotta. Az indokolás a fontos: az átadáskor a letevő nem mutatta meg a pecséteket a letéteményesnek, amint szükséges, és az átvétel sem történt meg ennek jelenlétében. Az esküre kitűzött napon a letevő a bíróság elé hozta a felnyitott dobozt egy új zsineggel átkötve, de az alperes tagadta, hogy ez lenne az eredeti. A tanács akkor sem változtatta meg határozatát, amikor Kreuzerné előállított egy szolgálót, akinek Riesné maga tett kijelentéseket a dobozok lepecsételéséről. Mivel a vád — akárcsak a római jogban — a letéteményes becsületét érintette, a város erkölcsi bizonyítványt adott ki Ries és felesége számára.

305 A felperes hiába akarta maga letenni az esküt; az osztrák jogszokás szerint a lezárt csomagból hiányzó dolgokra csak akkor esküdhetett volna, ha bebizonyítja, hogy a lezárt szekrényt vagy bőröndöt a letéteményesnél felnyitották.

306 A letét elsikkasztása egyébként büntetőjogi következményekkel járhatott; a bíróviselt Lehner Mihály még jól járt, amikor Glöckelsberg tábornoknak a palotája építésére szánt városi letétje megcsorbításáért csak házi őrizetbe került a hiány pótlásáig.

307 A letétet a letéteményes hagyatékából is kiadták. Az elhunyt Baumgartner Gáspár hagyatékából Buda kiadatta egy kapitány letett sisakját és vértjét az örökhagyó feljegyzései alapján; az ilyen módon nem igazolt letétről azonban nem akart tudni.

308 Ugyancsak kielégítést rendelt az adminisztráció Salgari Péter hagyatékából a letevő örököse számára.

309 Az Everling doktor halála után bírói kézbe került ingóságokat a letevő Mazingernének leltár mellett szolgáltatták ki.

310 A hajótulajdonosok, vendéglősök, istállótulajdonosok letéteményesi felelőssége (receptum nautarum, cauponum et stabulariorum) az utasok, szálloda vendégek átvett dolgainak megőrzésére a római jog szerint csak a vis maior esetére nem terjedt ki.

311 Buda gyakorlatában a hajósok ellen indított két per fordult elő, pesti esetet nem ismerünk. Von Trichlern gránátoskapitány perelt egy Fux nevű hajómestert és ennek Eberl nevű szolgáját a hajójukon eltűnt evőkészletes ládája, illetve ennek 35 forint értéke miatt. A tanács nem fogadta el a szolga védekezését, és elmarasztalta őket. A kapi304 Btjkv. 1698. okt. 10, II. 368—371. 305 Ptjkv. 1700. máj. 14, 28, jún. 11, 15, szept. 22, nov. 23, II. 351—355, 364— 366, 371, 414—415, 420; Corr. buch 1701. jún. 10, II. 324. 306 Suttinger i. m. 129. 307 Ptjkv. 1708. jún. 1, III. 481, 1. még I. fej. 109. és IV. fej. 362. jz. 308 Corr. mag. 1689. jan. 8, Btjkv. 1689. jan. 25,1. 85—86. 309 KA Besch. Pr. 1693. nov. 18,111. vol. no. 104. 310 Btjkv. 1707. febr. 18, VI. 431, VH. 242. 311 Személyi i. m. II. 113.