Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

betege az ítélet alapján két részletben fizetett, s a teljesítésig szőlejét kötötte le zálogba.

275 Az állatok gyógyításáról csak két esetet tudunk idézni, a szabályok azonban nyilván a fentiekkel azonosak voltak. A gondosság kötelezettségére egy budai patkolókovácslegény ügye a példa; mivel Härttig kapitány csikója a kovács hanyagsága miatt keze alatt elpusztult, kártérítésre ítélték.

276 Egy másik kovácslegény Gábor polgártól lova meggyógyításának díját követelte; ez azzal próbált kibújni, hogy a kárt szolgája okozta, aki távollétében kezest állított. A pesti tanács mégis a gazdát marasztalta, ő azután szolgája s ennek kezese ellen fordulhatott.

277 * Az orvos, kirurgus, fürdős követeléséhez hasonlíthatjuk a papok és tanítók igényeit. A tanítótól is megfelelő gondosságot kívántak meg; ez következik abból az intelemből, amelyet Pest tanácsa adott az iskolamesternek, akit Döppel Mátyás „wegen schlechter lehr seiner Kinder" bepanaszolt.

278 De bizonyára nem kerülhetett sor kártérítésre, ha a nebuló tudatlanul került ki az iskolából. A plébánosnak egyházi szolgáltatásaival kapcsolatban ez a kérdés természetesen nem vetődött fel. A stóla még akkor is járt híveitől, ha a szolgálatot nem végezte el. így a pesti tanács megítélte a plébánosnak a 3 ft. temetési díjat Riess kádárral szemben, aki gyermekét maga temette el, mert nem győzött várni a papra; amikor pedig egy cseléd Budán lépett házasságra, s így a pesti plébánost megrövidítette, az illető gazdáját és apját (?) idézte maga elé.

279 * Inkább vállalkozási, mint szolgálati szerződésnek tekinthetjük a házasságközvetítést. Nem mintha a városokban állandó közvetítő működött volna, de alkalomadtán vállalkoztak rá jó pénzért. Schmoltz kapitány a budai tanács előtt perelte Roithner rézművest és feleségét, akiket 100 ft közvetítői díj ígérete fejében ő hozott össze, de nem fizettek. Az alperesek védekezése fényt derített a császári tiszt szélhámosságára: a férfinak ezer forintos hozományról, a nőnek a rézműves ingatlan vagyonáról beszélt. Mikor a turpisság kiderült, a felek „azt hitték", hogy nem kell neki fizetniük. Sajnos, nem maradt fenn az ítélet ebben a nem mindennapi ügyben.

280 * Az ellátást a felek bizonyos időre, vagy életfogytig köthették ki. Az előbbi esetben vendéglősök, szakácsok léptek fel a városok bíróságai előtt, mert az adminisztráció nem bajlódott ilyesféle ügyekkel.

281 Az alperes 375 Uo. 1704. dec. 5, IV. 804, V. 86, VI. 81. 276 Uo. 1706. okt. 6, VI. 363—364, VII. 163. 277 Ptjkv. 1702. szept. 16, III. 103. 278 Uo. 1702. márc. 7, III. 24. 278 Uo. 1701. jan. 11, II. 464; uo. 1702. jan. 10, DJ. 5. 280 Btjkv. 1703. febr. 16, ID. 603, IV. 579—580. 281 KA Besch. Pr. 1697. júl. 24: áttétele Budához, IV. vol. 80v fol.