Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
V. fejezet. Magánjog
Méhes Jakabbal, aki fenyegetéssel vette rá Eyserichet a szolga kiszabadítására, mert ura nem élelmezte a tömlöcben. 206 A legényekkel szemben mintha egy fokkal enyhébb volna az elbánás. Szemerédi Benedek legénye pl. panaszt tett, hogy mestere már farsang óta zsörtöl vele, meg is verte, és most ártatlanul áristomban ül. A tanács három hét fogság után szabadon bocsátotta, mert mestere még mindig nem bizonyította be megveretésének vádját. 207 Budán egy csizmadialegénynek, akit mestere nyolc napig kenyéren és vízen áristomban tartatott, elmulasztott munkaideje fejében még 6 forintot is megítéltek. 208 A munkavállalót felelősség terhelte a gazdájának vétkesen okozott kárért. A rossz munkáért, károkozásért bérét vesztette, vagy még külön kártérítéssel is tartozott. Szabó Istók Pesten panaszt tett vincellérjére, aki budai szőlőjében rossz munkájával kárt okozott neki. A felperes kérésére ezt két polgár megszemlélte és bizonyította. Az alperes a nagy esőzéssel védekezett, de a tanács a 4 máriás munkadíj visszafizetésére kötelezte, és munkaviszonyát megszüntette. 209 Világosan kimondotta a város a vétkességi felelősséget a pásztorok, kondások, csordások felvételénél. A pásztornak meg kell fizetnie, ami kárt az ő hibája, gondatlansága okozott (Schuld, Nachlässigheit, Vnvor sichtigkeit), de a balesetért (Unglückh, Unfall) nem felel. 210 Ez volt a városok gyakorlata is. Lakatos Gábor 40 forintot követelt a pesti pásztortól elveszett ökre fejében. Hiába védekezett ez azzal, hogy az ökör elszaladt, amikor el akarták hajtani a tehenek közül, a tanács két részletben 18 tallér (27 forint) kártérítés fizetésére kötelezte, „mert köteles a marhára felügyelni". 211 A szolgáknál a gazda elhagyása és a károkozás együtt is szerepelhetett a keresetben; így Lasko budai asztalos megszökött szolgájának béréből 8 és fél forintot levont a tanács az okozott kár fejében, viszont Szent György napjáig még szolgálatra kötelezte 5 forintért. 212 Nem világos azoknak a gazdával fennálló jogviszonya, akik hajómalom őrzését vállalták a jégzajlás, olvadás időszakára. A pesti Gyöngyösi János deák beperelte Halas Jánost, aki kötelességét elmulasztva őrizetlenül hagyta malmát, s ezért az ár leszakította azt. Úgy látszik, Halas elismerte hibáját, mert egyezségben vállalta 32 forint kártérítésen kívül, hogy a malmot a saját költségén (de Gyöngyösi hat emberének segítségével) visszahozatja, ha pedig tönkrement volna, ezért felel. 213 Ugyanez a sors érte Schneer János pesti molnármestert, aki kárát a rác szabókon követelte az adminisztráció előtt. Hiába védekeztek a kiküldött bizottság előtt azzal, hogy a vihar és a szél volt a kár oka, hiába hozták fel ezt még utólag is; gondatlanságuk bebizonyosult, s ezért új malmot kellett adniuk Schneernek, 206 Uo. 1694. nov. 23, I. 224—225, a folytatás uo. 1695. jan. 7, 11, márc. 25, I. 236, 239—240, 263; vö. IV. fej. 336. jz. 207 Ptjkv. 1695. febr. 25,1. 247, vö. III. fej. 122. jz. 208 Btjkv. 1697. jún. 2, II. 172. 209 Ptjkv. 1703. jún. 28, III. 177. 210 Uo. 1696. jan. 31, 1697. márc. 26. majdnem egybehangzóan, I. 334, II. 2i 22. 211 Uo. 1696. máj. 11, I. 363. 212 Btjkv. 1698. jan. 24, II. 225. — Hasonló Panowsky keresete Pesten, 1. fent 113. jz. 2 " Ptjkv. 1697. jan. 26, n. 10—11.
