Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

g) Bérlet Aránylag kevés és jogilag nem túlságosan jelentős esetünk foglalkozik a bérlettel (

Bestand). A túlnyomó többség lakás-, illetve házbérletre vonatkozik. Kivételes az a korai per, amelyben Janisch hadnagy nevében egy káplár követelt Matthi Ádám vízivárosi tímártól 12 forint bérösszeget egy kocsi és egy ló fejében. A budai tanács előtt a felek előbb a határidő kérdésén vitatkoztak, majd az alperes keréktöréssel indokolta késését, a felperes viszont a kocsi túlterhelésének tulajdonította a balesetet. A hatóság végül 7 forintban kiegyeztette őket, s ezt a tímár ki is fizette.

193 A bérletre vonatkozó joggyakorlat a lakásbérleti pereknél bontakozik ki szélesebben. Az osztrák judikatúra is alkalmazta azt a római jogi eredetű szabályt, hogy a bérlő a használható állapotban átvett bérleményben keletkezett károkat köteles helyreállítani, de a közönséges használaton túlmenő javítások a bérbe adót terhelik.

194 Ezen az alapon kérte (alkalmasint városi árvaszámtartó minőségben) Keppeler az adminisztrációtól, hogy Dumont ezredes feleségét kötelezze a maga hibájából leromlott Gall-féle ház kijavítására. A határozat sietett kiemelni, hogy a javítás nem a császári építészeti hivatalt terheli (mely a lakást Dumont-nak kiutalta), hanem a tényleges bérlőt, az ezredest, aki vagy a maga Vnvorsichtigkeitje, vagy családja hanyagsága folytán a kárért felelős.

195 S az idézett szabály támogatta Mayer vincellér kérését is, aki bejelentette Pest tanácsának, hogy a bérelt Hilbrecht-féle ház beomlással fenyegeti, nincs rendes ablaka, sem kályhája. A tanács biztosította róla, hogy az örökösök megfelelő igazolás mellett meg fogják téríteni szükséges beruházásait.

196 A legtöbb per a bérfizetési kötelezettség elmulasztásából származott. A tényállás annyira világos volt, hogy a késedelmes bérlőnek nem maradt más választása, mint a bíróság előtt megegyezni ellenfelével a hátralékos házbér (Hauszins) összegében és a határidőben.

197 Küechl budai szindikus özvegyét a Prenner-ház bérének fizetése mellett a hozzá tartozó szőlő utáni számadásért is perelték, a bérlet tehát itt haszonbérlettel kapcsolódott össze.

198 Az önkényes kiköltözés nem szüntette meg a fizetési kötelezettséget; ezen az alapon kötelezte a budai tanács az évi 60 forint bér negyedévenkénti törlesztésére Nigel Jánost, aki a Spatz-ház bérletéről a gyámmal megegyezvén beköltözött, de azután insalutato hospite ismét eltávozott.

199 A bérbe adó Glatzné házbérkövetelését az adminisztráció igyekezett Bösinger Farkas budai kvártélymester foglalásával szemben megvédeni.

200 A nem fizető bérlőt a bérleményből hatóságilag ki lehetett mozdítani; bizonyára ilyen címen rendelte el Buda tanácsa Mieser kérésére egy üzlet kiürítését.

201 193 Corr. mag. 1688. dec. 22, Btjkv. I. 80. 194 Suttinger i. m. 32; az elvet egy Pálffy Pál gróf elleni perben mondották ki. 196 KA Besch. Pr. 1699. doc. 23, VI. vol. 45v—46. fol. 196 Ptjkv. 1707. szept. 16, III. 438—439. 197 Pl. Btjkv. 1689. febr. 9,1. 100—101, la. 35; uo. 1689. dec. 30, la. 81. 198 KA Besch. Pr. 1696. jan. 2, IV. vol. 7. fol. 199 Btjkv. 1703. okt. 15, III. 669, IV. 681—682. 2

°o KA Besch. Pr. VHI. vol. litt. G. 1704. júl. 11. a»

1 Btjkv. 1707. október, VI. 548—549, VU. 372.