Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

V. fejezet. Magánjog

hitelezőnek a rendesnél rövidebb eljárás áll rendelkezésére: a lejárat után kérheti a szakértői becslést és a zálogtárgy átadását, s ezt a tanács meg is adja a kölcsön mértékéig, miután az adós egy hónapon belül történt háromszori felszólításra sem fizetett.

47 A kamarai igazgatóság a tervezet elkészülte után nem sokkal kiadott kamatkorlátozó rendeletében (alább még lesz róla szó) a zálogtárgy elvesztésének kikötését is az uzsorás visszaélések között sorolta fel.

48 így érthető, hogy Buda hatósága 8 napon belüli visszaadásra kötelezte azt a hitelezőt, aki egy neki elzálogosított kabátot „inscio praetore und propria authoritate" adott el.

49 Sajátos eset fordult elő Pesten 1700-ban; a hitelező nem is jutott a kézizálog birtokába, melyből kielégítését kereste. Weberné fürdősasszony egy német aranyművesnek 5 és fél lat ezüstöt adott át beolvasztás végett, majd ezt (jelképesen !) elzálogosította Hofer esztergályosnak 3 forintért. Az aranyműves azonban titkon elhagyta a várost, s az asszony meg akarta kapni az ezüstöt a mester hátrahagyott ingóiból. A tanács úgy határozott, hogy hat hétig zárolja; ha addig a mester visszatér, megegyezés szerint használják fel, ha nem, kiadják az asszonynak. Feltehetően azért neki, mert a tartozás még nem járt le.

50 Az eddig tárgyalt példákban a kézizálogot szerződés létesítette; voltak azonban esetek, amelyekben önhatalmú zálogolásnak (Pfändung) volt helye. Ennek iskolapéldája a tilosban talált állatok behajtása. A korabeli német jogirodalom a római jog szabályaira alapozottnak hirdette azt a „mindennapos szokást", hogy ha olyan telek gazdája talál legelésző idegen állatot a magáén, amelyre nem áll fenn legeltetési szolgalom, ezeket behajthatja, és csak a kár és az ellátási költség megtérítése fejében kell visszaadnia.

51 Az ügy érdeménél nagyobb bonyodalom támadt ebből a gondosan őrzött jogból Pesten. Hofer Ferenc kamarai tisztviselő bepanaszolta a várost, hogy egy árpavetésben két ökrével okozott kár miatt lovát lefoglalta, és 7 forintra meg is büntette. Az adminisztráció rögtön pártját fogta. Meghagyta a tanácsnak, hogy ne szabjon ki rá büntetést, mivel a károsult tulajdonossal már megegyezett, s oldja fel lovát a sequestrum alól, mihelyt a kártérítést megfizeti. A város replikázott: Hofer több polgárnak okozott kárt, de csak egyet elégített ki, a 27 marhától két forintot meghaladó hajtópénzzel tartozik, a városházára nem jött el ügye tárgyalására, fenyegetődzött, erőszakkal akarta visszaszerezni zálogolt jószágát. Nemhogy az adminisztrációnak engedelmeskedtek volna, a mezőőrök eljárását írott törvényen, kinyomtatott jogkönyveken alapulónak mondották, és még elégtételt is kértek. Később — nyilván az adminisztráció újabb közbelépésére— elrendelték a ló „pártatlan becsüjét", mégpedig budai polgárok útján; felhívták a makacs Hofert, hogy fizesse meg a kárt és a költséget, különben a becsű alapján eladják a lovát. Miközben ez nagy hangon vitatta a városi tanács 47 Pars II. tit. VI. art. unicus. 48 KA Exp. 1698. jún. no. 34, Acta adm. cam. 1698. jún. 16; kihirdetése Budán uo., Pesten Ptjkv. n. 123. 49 Btjkv. 1701. nov. 4, in. 446, EV. 370. 50 Ptjkv. 1700. szept. 3, II. 403. Az ügy egyébként homályos. 51 Suttinger i. m. 596.