Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
IV. fejezet. Büntetőjog
A Gall-ügy még a büntetés kitöltésével sem ért véget, A tanács nem sokkal utóbb, 1700 márciusában utasítást kért az adminisztrációtól, mert a mészáros tovább folytatta együttélését feleségével, ez pedig a mintegy ezer forint értékű közszerzeményből való kielégítéséig nem hagyta el a várost. Csak negyedévi töprengés után találtak megoldást; addig a mészárost mindenesetre újból őrizetbe vették, ezúttal a strázsamesternél. Az adminisztráció előlegezett egy évi házbért, lépéseket tett a svábországi követelések behajtására, és meghagyta az. asszony kifizetését, még az árvapénzek rovására is. Plank Margit most már bizonyos összeg birtokában, békeesküt tévén, elhagyta a várost, s egy hét múlva Gallt is kiengedték a fogságból. 108 De korai volt a magisztrátus öröme, hogy megszabadult tőle. A „furfangos mészáros" ugyanis folytatni akarta mesterségét, s ebben támogatta az adminisztráció is. A budai mészáros céh és a város ünnepélyesen tiltakozott, sőt a magyar kancelláriától (egyelőre hatástalan) tiltó parancsot is eszközölt ki ellene. 109 Ezzel az akciójával — ha lehetett — még rosszabbul járt. Gall elindult Bécs felé, és már 1701 tavaszán ismét együtt élt Plank Margittal Magyaróvárott. A visszaeső bűnöst hiába kérte ki a tanács az ottani hatóságoktól. 110 Bizonyára neszét vette az üldözésnek, és nyáron már felségfolyamodványt nyújtott be, amelyben Bösinger polgármester és a budai magyar mészárosok ártatlan áldozatának tüntette fel magát. Minden vagyonát elvették — írta — , selymának, tolvajnak, boszorkánymesternek szidalmazták, sötét börtönbe csukták hat évre, össze-vissza verték. Kérte a javaiba való visszahelyezését és még elégtételt is, hiszen ő mindvégig ártatlan volt: első felesége nem asszony, hanem boszorkány. Az udvari kamara kihallgatta a Bécsben időző Bösingert, de Gálinak nem adott hitelt; a panaszt az adminisztrációnak adta ki, és figyelmeztette a bigámiába való visszaesés veszélyére. Csak annyit kívánt, hogy ha Budán ismét kézrekerülne a házaspár, Bösinger ne vegyen részt a jogszerűen folytatandó ítélkezésben. 111 Még egy esztendőbe telt, amig Gall rájött, hogy a boszorkányváddal nem ér célt. Az is lehet, hogy megunta Plank Margitot, és ifjabb menyecskéhez pártolt. 1702 augusztusában mindenesetre már azon a címen kért teljes visszahelyezést a királytól, hogy a második asszonnyal nem akar többé együtt élni, csak „tűrhetetlen paraszti tudatlanságból" kötötte második házasságát, és error iurist követett el. A beadvány most is megjárta a szokott utat; Buda tanácsa már éppen elosztotta a Gall-ház vételárát, és élesen ellenezte az infamia iuris notata személynek vagyonába és mesterségébe való visszahelyezését. Az adminisztrációnak mégis számot kellett adnia a mészáros lefoglalt ingóságairól. 112 Ezzel eltűnik szemünk elől a ravasz ember, aki a jog útvesztőjében bujkálva nemcsak életét, de vagyonának 108 1700. márc. 4, ápr. 21, máj. 24, jún. 21: Buda sürgető feliratai és az Urphedt, Acta adm. cam. 1699. júl. 6; Btjkv. 1700. márc. 15, jún. 21, 28, IH. 180, 234, 241, TV. 35, 99, 106; KA Exp. 1700. máj. 26, no. 88. 109 Acta adm. cam. 1701. jan. 27, 1702. szept. 15. (az iratok kelte 1700. szept, 14, 27); OL Kane. Cone. Exp. 1700: 122. ex Oct. 110 KA Exp. 1701. ápr. 18, no. 58, és ápr. 26-ról: Acta adm. cam. 1699. júl. 6. 111 KA Hofb. 1701. aug. 9, no. 8. (3872. fasc. 86—91. fol.), melléklete Gall folyamodványa. 112 Uo. 1702. aug. 19, no. 19 (3874. fasc. 166—173. fol.); Acta adm. cam. 1699. júl. 6. (1702. aug. 18-ról), 1702. szept. 15; KA Exp. 1702. okt. 13, no. 26.
