Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

Bevezetés

könyvet köztudomásúan csak a Tavonath-bizottság adta vissza Budának 1705-ben, Pestnek néhány hónappal később; a jogszolgáltatás köre kibővült, de egyik város sem foglalhatta el helyét — 1722-ig — a hagyományos tárnoki széken. Amíg a kamarai igazgatóság meg nem szűnt (1709), és a budai parancsnok megfelelő utasítást nem kapott, a beavatkozásra mindig sor kerülhetett, ós visszaélésként került is. De a kamarai igazgatóság hanyatlásának idején, 1708 derekán foglalta el tisztét Buda első megerősített városbírája, Zaunockh János, ekkor vált el a budai városi törvényszék a tanácstól. (Pestnek ebben az időben még csak bíró állt az élén, itt tehát ilyen változásra sor nem kerülhetett.) Mindent összevéve tehát úgy látszott, hogy a budai joghatóság önálló gyakorlásának ez a kifelé is látható mozzanata a legalkalmasabb a városi jog első korszakának lezárására; utána újabb fejlődés indul meg a jog területén. Még azt a kérdést kell röviden érintenünk, indokolt-e a két város jogának és jogszolgáltatásának együttes tárgyalása, nem kellene-e inkább külön-külön foglalkozni velük. Az itt választott megoldás helyessége az alábbiakból ki fog tűnni. Attól a különbségtől eltekintve, hogy a budai tanácsnak polgármester, a pestinek bíró állott az élén, s a joghatóságért vívott harcban Pest általában Buda előtt járt, a két városnak mind anyagi, mind eljárásjoga egységesnek mondható. Az egyikük anyagából merített adatok kiegészítik a másikban mutatkozó hézagokat. A közös gyakorlat a mindennapos érintkezésen kívül már csak azért is kialakulhatott, mert ugyanaz a főhatóság, a kamarai adminisztráció irányította mindkét tanács működését, és ugyanaz az idegen jog volt számukra kötelező.